A „megavagány” harcos

Debrecen - A mindkét meccsét megnyerő Kálucz Martin kiélvezte a gála minden egyes pillanatát.Remekül teljesítettek a Hungarian Pitbuill Fighters Debrecen harcosai a szombati Hódosban megrendezett MMA-gálán: Soltész László, Fényes Zsolt és Kálucz Martin is győztesen hagyta el a ketrecet. A mindössze 20 esztendős Kálucz Martin igazi showmanként uralta a Hódost, a színpadon a hölgyeknek tette a szépet, majd a küzdőtéren volt ellenállhatatlan, két magabiztos győzelemmel erősítette az amúgy is pozitív mérlegét.

Nagy ünneplés volt a szombati gála után?

Kálucz Martin: – Csak a szokásos, szolid bulizás.

Azért nem árt tisztázni, hogy Káluczéknál mit jelent a szolid bulizás?

Kálucz Martin: – Előbb a családdal még a Hódos büféjében beszéltük át a történteket, majd a szűk baráti társasággal az egyik szórakozóhelyen lazítottunk.

Kívülről úgy tűnt, az egész gála egy remek szombat esti parti volt a számodra, hiszen az első perctől az utolsóig nagyon élvezted.

Kálucz Martin: – Volt egy kis probléma, nevezetesen, hogy unokatestvérem, Taskó Rodrigó nem léphetett ketrecbe, de ezt az incidenst leszámítva valóban nagyon jól éreztem magam. Hazai közönség előtt mindig remek érzés harcolni. De bevallom, egy kis hiányérzetem van, mert a meccseken nem tudtam kibontakozni.

Túl gyors győzelmeket arattál?

Kálucz Martin: – Nem is igazán erről van szó, hanem szerettem volna minél több állóharcot vívni, hiszen abban vagyok igazán jó, s az sokkal látványosabb, mint a földharc. De úgy tűnik, az ellenfeleim már jól ismernek, ezért vittek le a földre, ám így is én jártam jobban.

A harcok előtti bevonulások igen emlékezetesre sikeredtek, hiszen a színpadtól a ketrecig tartó út inkább volt csajozásnak tekinthető, mint a mérkőzésre hangolódásnak.

Kálucz Martin: – Bevallom, sokat adok a külsőségekre. És most nagyon szimpatikus, dekoratív hölgyek voltak a felvezetők, így beszédbe elegyedtem velük, sőt még egy puszit is kaptam.

De közvetlenül a meccs előtt kell ezt? A harcosok legtöbbje a külvilágot kizárva csakis a csatára összpontosít az utolsó percekben.

Kálucz Martin: – Megéltem már mindent a ketrecben, újat már nem tudnak mutatni nekem. Ütöttek, rúgtak, fojtottak, a karomat és a lábamat is feszítették, de mindez nem olyan rossz, mint ahogy az kintről látszik. Teljes mértékben bízom magamban, tudom, mire vagyok képes a küzdőtéren, s ez nem nagyképűség, hanem kellő önbizalom.

A gála szpíkere „megavagánynak” titulált, elfogadod a jelzőt?

Kálucz Martin: – Tudom, sokan előítélettel vannak felém, holott nagyon sok olyan pletyka kering rólam, ami nem fedi a valóságot. Vannak olyan napok, amikor például édesanyámmal főzőcskézünk, viszont ha kell, akkor ugyanúgy, ahogy a többi fiatal, én is odateszem magam a bulikban. De amikor munka van, akkor csakis az számít! Erre a gálára február elsején kezdtem a felkészülést, s volt olyan hetem, hogy két nap pihenő mellett 12-szer, 13-szor edzettem.

A szombati teljesítményed láttán a Napló szakújságírója úgy fogalmazott, hogy a legjobb magyar harcosok közé tartozol, de még rengeteg munka vár rád, ha csatlakozni akarsz a nemzetközi elithez. Osztod Balogh Zoltán véleményét?

Kálucz Martin: – Teljes mértékben. Amikor megtudtam, magyarok ellen kell meccselnem a Hódosban, nem örültem, mert vágytam rá, hogy horvát, vagy moldáv harcossal küzdhessek. Való igaz, nemzetközi babérokra fáj a fogam, de a közelmúltban Mahacskalában megrendezett gála tudatosította bennem, rengeteg munka és még két év kell, hogy a kellő szintre jussak.

HBN-BN