Profivá válna a kick-boksz világbajnok

Debrecen - Bokross szerint a hatalmas akaratereje és a szíve viszi előre.Bokross Zsolt neve ismerősen cseng a küzdősportokat kedvelők körében: tizenhét évesen már ötszörös kick–boksz világbajnok, aki három éve a thai bokszban is kipróbálta magát. A sportoló nagyon kitartó és elszánt, ezt látják rajta ismerősei, szurkolói is, hiszen idén az olvasók szavazatai alapján elnyerte a Hajdú-bihari Napló Év sportolója díját utánpótlás férfi kategóriában. Interjúnkban Zsolt a kezdetekről, edzéseiről és a jövőbeli terveiről számolt be.

Váltani kellett

– Öt éves koromban mentem le az első edzésemre – kezdte a beszélgetést a Báthory Gym bokszolója, aki édesapja miatt választotta a kick-bokszot.

– Régen apa ugyancsak versenyszerűen űzte ezt a sportot, de még segítség nélkül, egyedül készült. 1984 óta tart edzést a városunkban, ő tanácsolta, próbáljam ki, vajon tetszik-e a kick-boksz. Anyukám szintén örült, amikor elkezdem, hiszen kiskoromban eléggé visszahúzódó, csendes voltam, azonban a sport hatására nyíltabbá, magabiztosabbá váltam – mesélt a kezdetekről a többszörös világbajnok.

– Eleinte csak kick-boksszal foglalkoztunk, nemrég tértünk át a thai bokszra. A váltásra azért volt szükség, mert ennek a sportágnak a versenyei kezdtek eltűnni, helyettük népszerűbbek lettek a thai boksz, illetve K1-meccsek. A thai bokszot jobban szeretem, mivel több benne az ütés, a rúgás, valamivel keményebb a kick boksznál. Az első években nagyon izgultam a megmérettetéseim előtt, és hiába próbáltam csillapítani a versenydrukkot, legtöbbször nem jártam sikerrel. Általában mindig más ellenfelet kaptam, csak néha voltak visszatérő riválisaim. Ám olyan nem volt, hogy valakitől féltem, hiszen a másik is ugyanolyan ember mint én, ugyanakkora esélye van elveszíteni a meccset, mint nekem.

Rég megszokta

Kívülállóknak talán érdekes lehet, hogy valakinek az édesapja az edzője, hiszen ez a felállás rengeteg konfliktushelyzetet idézhet elő – Bokrosséknál azonban ez szerencsére nem így van.

– Egyáltalán nem furcsa, hogy apukám a trénerem, mert edzéseken és versenyeken mindenkitől ugyanaz az elvárás: teljesítse a maximumot. A társaimnak csak az elején volt különös, hogy ő az edzőm, azt hitték, majd máshogy viselkedik velem, de hamar rájöttek, hogy rosszul gondolták – mondja Zsolt, aki teljesen hozzá van szokva ehhez a nem mindennapi felálláshoz.

– Külön tudom választani, mikor beszélhetek vele úgy, mint az edzőmmel, és mikor úgy, mint az apámmal. Fiatalon kezdtem a sportot, ezért ez is természetes lett, nagyon összekovácsolódtunk. Most már az a zavaró, ha mondjuk egy versenyen nem ő áll mögöttem. Erre már egyszer volt példa, szerintem ez is közrejátszott abban, hogy azon a mérkőzésen kikaptam – fogalmazott a tehetség.

Előnyök és gyengeségek

Bokrosst valószínűleg a kezdetekkor is a küzdősportokban rejlő izgalom fogta meg, hiszen mással nem tudja indokolni, miért vonzották már gyerekként ezek a tevékenységek.

– Minden meccs előtt fogyasztanom kell, ez a gyengeségem, egyre nehezebben tudom elérni az ideális súlyomat. Gondolkoztam azon, hogy egy súlycsoporttal fentebb indulok, de apa nem engedte. Ott már jóval erősebb lenne a mezőny, mert általában mindenki magasabb súlyból fogyaszt le, így erősebb fizikummal rendelkezik – mondta a Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium testnevelés tagozatos tanulója, majd hozzátette. – Az erősségem viszont a hatalmas akaraterőm és a szívem, engem idáig mindig ez vitt előre.

Edzéseken fegyelem van

– A csapaton belül nagy az összetartás, összeszoktunk a többiekkel. Amikor versenyre készülünk, heti öt edzésünk van, szombatonként elmegyünk szaunázni, úszni, futni. Ha éppen nincs felkészülési időszak hetente háromszor tréningezünk. Ezeken az alkalmakon kívül is segítjük a másikat, ha valakinek szüksége van plusz kondira. Hagyománnyá vált, hogy a meccseink után összegyűlünk a teremben, beszélgetünk, kiértékeljük az eredményeinket, egyszóval jól érezzük magunkat – mesélt kicsit a Báthory Gym-ről a világbajnok öklöző, majd a terveiről osztotta meg velünk elképzeléseit.

– Engem igazából nem vonz az edzősködés, nem az én stílusom. Nekem az fekszik, ha én vagyok a ringben. Esetleg apukám mellett néha vállalnám ezt a feladatot, ám amíg az egészségem engedi, sportolni szeretnék. Jövőbeli terveim között szerepel, hogy amatőrből profivá váljak, és címmérkőzéseken bunyózzak – fejezte be a beszélgetést az ígéretes sportoló.

Vona Lilla