Deél István ismét harcba szállt

Debrecen - A kiváló boksztréner bízik benne, hogy újabb bajnokokat tud kinevelni a jövőben.

Már több mint egy éve annak, hogy az elismert szakember, Deél István és a DVSC útjai elváltak egymástól több mint egy évtizednyi sikeres együttműködés után. Az egykori vezetőedző munkájának köszönhetően a klub számtalan hazai és nemzetközi sikereket ért el, védjegye volt az akkori csapatának. A „szakítás” megdöbbentette a boksztársadalmat, hisz a DVSC sikert sikerre halmozott irányítása alatt.

Tavaly ilyenkor még kilátástalannak tűnt a tréner helyzete, hisz felborult az addigi élete, egyszerre keresett munkahelyet és lehetőséget arra, hogy tovább tudja végezni hivatását. Ma már viszont a debreceni szakember köszöni, jól van és folytatja edzői pályafutását, ennek apropóján beszélgettünk vele, aki a tőle megszokott lendülettel kezdte történetét. Íme az interjú első része:

Kérem, meséljen a kezdetekről!

Deél István: Szeptemberben volt egy éve, hogy befejeztem a munkámat a DVSC-nél, ez idő alatt sok mindenen keresztülmentem. Elsőként munkahelyet kellett keresnem, ami legalább olyan lehetetlennek tűnt, mint a sportban való további működésem. Ám a szerencse mellém állt, s hamar felgyorsultak körülöttem az események. Sikerült elhelyezkednem egy szociális gondozással foglalkozó cégnél, ahol ma idősek ellátásával töltöm a munkaidőmet és ezzel egy időben a barátok segítségnek köszönhetően folytathattam edzőként is.

Miután szakított egykori klubjával, sokan azt gondolták végleg befejezi az edzői munkát. Valóban megfordult a fejében a visszavonulás?

Deél István: Eleinte valóban csüggedten néztem a jövőbe, de egy percre sem jutott eszembe, hogy elszakadhatok valaha is a bunyótól. Nekem ez a sport a lételemem, mindig is szerettem tanítani, nem tudnám elképzelni az életem ökölvívás nélkül, a hivatásommá vált. Persze ez mind kevés lett volna a barátok nélkül, akik bebizonyították, van még keresni valóm a bokszban és megerősítettek abban a hitemben, hogy maradnom kell.

Tehát elmondható, hogy szinte megszakítás nélkül folytatta munkáját. Kinek, vagy kiknek köszönheti, hogy a szakmában tudott maradni?

Deél István: Egy rövid idő volt, ami kimaradt, hisz rengeteg feltételnek teljesülnie kellett, hogy saját edzőtermet tudjunk kialakítani, a megfelelő felszereltséggel, ahol újabb bajnokokat nevelhetek. Sok energiát fektettünk bele, de szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan emberek vesznek körül, akik elismerik és segítik a szakmai munkámat. Köszönettel tartozom Orosz László és Korcsmáros András vállalkozóknak, hisz nélkülük most nem tartanék itt, nem teljesülhetett volna az álmom, illetve nem utolsó sorban öcsémnek, Deél Józsefnek, aki erőt és időt nem kímélve fektette bele munkáját a terem belső kialakításába.

- Török József -