2014.01.22. 08:01
Nézőpont: Énekek éneke
<em>Bocsássanak meg nekem a magyar kézilabdás srácok, de ehhez az íráshoz az ő pocsék produkciójuk adta az utolsó lökést. Nem azzal, hogy az Európa-bajnokságon kikaptak négy góllal a házigazda dánoktól, hanem a mérkőzést megelőző éneklésükkel</em>. <strong>Égerházi Péter írása</strong>.
Bocsássanak meg nekem a magyar kézilabdás srácok, de ehhez az íráshoz az ő pocsék produkciójuk adta az utolsó lökést. Nem azzal, hogy az Európa-bajnokságon kikaptak négy góllal a házigazda dánoktól, hanem a mérkőzést megelőző éneklésükkel. Égerházi Péter írása.Hallottunk már magyar sportolóktól végig motyogott vagy falsul kornyikált himnuszt, de Illyésék hétfői „előadása” miden túltett. Nullra kaptak volna ki, ha úgy értékesítik a helyzeteiket, mint ahogyan a hangokat eltalálták. Még mielőtt azt hinné valaki, hogy ezért elítélem őket, gyorsan tisztázzuk: nem könnyű a magyar himnuszt énekelni!
Kölcsey Ferenc gondoskodott arról, hogy sorai hallatán minden egyes alkalommal mélyen magunkba forduljunk, majd reménykedve felemeljük a fejünket. Erkel Ferenc pedig ehhez illő zenét komponált, ami nem hasonlatos az indulószerű nemzeti énekekhez. Mélységek és magasságok váltakoznak benne, és a ritmusa sem könnyen elsajátítható. Emiatt nem tudják más nemzet fiaihoz hasonlóan szépen énekelni szurkolóink sem, és ezért van, hogy rendre hamarabb fejezik be a hangszórókból szóló zenénél. Próbáltak ugyan ezen változtatni, más hangnembe tették és fel is gyorsították, de még így is jó hallású, énekelni jól tudó emberek tudják elfogadhatóan megszólaltatni.
Ettől persze még számunkra az énekek éneke marad, akkor is, ha a fiúk fülbántóan éneklik, mert azokat a sorokat rajtunk kívül más nem értheti igazán.
Reagálás - "Pocsék produkció"
A Magyar Kézilabda Szövetség szakmai igazgatójának, Juhász Istvánnak a reagálása a portálunkon megjelent Nézőpont: Énekek éneke című jegyzetre.
Tisztelt Égerházi Úr!
Engedje meg, hogy felháborodásomat fejezzem ki az Ön által a számomra borsodiként oly kedvelt boon.hu – n megjelent, a magyar válogatott játékosait énektudásuk alapján megítélt és ledegradált írása miatt.
Ön ebben az írásban a nemzeti zászló előtt, alatt felsorakozó, a magyar nemzetet képviselő válogatottat állított pellengérre egy olyan készség hiánya miatt, amely nem hiszem, hogy befolyásoló tényező lehet a sport teljesítmény megítélésében. Ezek a játékosok teljes oda adással sokszor testi épségüket sem kímélve világszinten képviselik hazánkat az elmúlt négy évben. A csapat annak a szűk – 6 válogatottról van szó -, csoport tagjainak az egyike, akik az elmúlt négy évben minden világversenyen részt vettek és pontokat szereztek hazánknak.
Tisztelt Uram! Nagyon remélem, hogy Ön is hasonló eredményeket fog elérni a választott hívatásában és egyszer megadatik Önnek is az a lehetőség, hogy hazájának nemzeti himnuszát énekelhesse, melyet az Ön tiszteletére játszanak majd. Ha ez megtörténik - és még az élők sorában leszek – ígérem nem fogom értékelni meglévő énektudását a nemzeti dalunk előadásának tekintetében.
Tisztelettel:
Juhász István, Magyar Kézilabda Szövetség szakmai igazgató