Az ember, aki még hitt a felemelkedésben - Buzánszky Jenő emlékére

Debrecen - A portálunknak adott tavalyi interjúban Buzánszky Jenő elmondta, mi a legnagyobb hiányossága a maiaknak.Az előző év áprilisában adták át a Hajdúdorogi Egyesített Napközi Otthonos Óvodák számára az Ovi-Foci Alapítványtól pályázaton elnyert műfüves pályát. A hajdúsági városba ellátogatott az alapítvány megálmodója, Buzánszky Jenő is, ekkor készített vele interjút kollégánk, Tamás Nándor – ebből idézünk most részleteket.

– Az alapítvány azért jött létre, hogy a gyerekekkel megszerettessük a labdarúgást, elsősorban ez a jövő sikereinek a záloga. A lényeg, hogy az óvodáskor után az iskolákban is hasonló rendszerben foglalkozzanak a gyerekekkel az egész országban. Persze, a foci szeretete kevés, nagyon sok mindenről le kell mondani az eredményesség érdekében. Semmit nem adnak ingyen, el kell döntenie egy focistának: eredmény vagy dolce vita! Az istenadta tehetséggel ugyanis nemcsak élni, de visszaélni is lehet. Fontos, hogy ne csak fizikailag, de szellemileg is kiváló embereket neveljünk, akik sok örömet szerezhetnek a nemzetnek. Ezen a téren érzem a legnagyobb hiányosságát a maiaknak, ma sajnos, szinte elképzelhetetlen, hogy a srácok csak a futballnak és a tanulásnak éljenek. Bízom a felemelkedésben, de biztos, hogy hosszú évek munkája szükségeltetik hozzá – mondta el véleményét a legendás védője arról, szerinte mikor lehet az ötvenes-hatvanas évekhez hasonlóan eredményes futball Magyarországon.

A beszélgetés során arra is fény derült, Jenő bácsi sose gondolt arra, hogy a több pénz reményében elhagyja az országot, azt is elmondta, miért. – Én magyar vagyok. 1945-ben sem mentem ki a leventékkel Nyugat-Európába, 1956-ban is csábítottak, nagy pénzeket kukorékoltak a fülembe, de maradtam itt, a hazámban. Egy korábbi katonatársamnál jártam kint Floridában, 21 napot töltöttem ott, de az utolsó öt-hat napban elfogott a honvágy. Mondogattam neki, én még testileg az Egyesült Államokban vagyok, de lélekben már otthon járok.

HBN