Kapussors, kupasors

Eldőlt, idén nem játszik Magyar Kupa-döntőt a DVSC-TEVA, vagyis a hatszor elnyert díszes serleget idén kénytelenek leszünk átengedni a Fra­di­nak vagy az Újpestnek. Mint többször is elhangzott, ebben az idényben is a nemzetközi kupaszereplés kivívása a lokisták célja, ez most már csak a bajnoki helyezés alapján jöhet össze. Tamás Nándor írása.

Ehhez szerencsés esetben (FTC-kupagyőzelem, és ha az eltiltott újpestiek az első négyben végeznek) akár egy ötödik helyezés is elegendő lehet, más kérdés, mennyire tekinthető sikernek a tulajdonképpeni középmezőnyt jelentő ötödik hely. Ami még eszembe jutott a 3–0-ra elvesztett szerdai elődöntő-visszavágó kapcsán, az a kapuskérdés volt. Mintha egyik hálóőr sem élvezné igazán a szakmai stáb bizalmát. Slakta Balázs nem is élvezte sosem, hiszen eddig még csak epizódszerep sem jutott neki az első csapat hálója előtt komolyabb tétmérkőzésen. Balogh Jánosban a vezetőség biztosan hitt, amikor nyáron leigazolta, hiszen sérülten érkezett Nyíregyházáról, a cerberus kálváriája igen nehezen ér véget, azóta egyetlen percet sem tudott védeni. Verpecz István régóta a DVSC játékosa, mégis a „nyakára hozták” tavaly januárban a balmazújvárosi Bozidar Radosevicet, aki masszívan tartotta magát a kezdőcsapatban, egészen az első komolyabb bakijáig, ami után egyből át kellett adnia a helyét Verpecznek. Akire a szerda esti piros lapja után vajon mi vár?

- Tamás Nándor -

„Nincs idő a mérlegelésre”

Debrecen - A pillanat tört része alatt kell cselekednie a kapusoknak, a legtöbbször ösztönösen teszik mindezt.