Nem tudott azonosulni az új koncepcióval, inkább elköszönt

Hajdúböszörmény - Sárdobálás nélkül, békében vált el egymástól Simonyi András és a HTE.

Megyei rangadót rendeztek a női futsal NB I. alsóházi rájátszásában: a DEAC és a Hajdúböszörményi TE oda-visszavágós párharc során az 5-8. helyért csatázik (mellettük az alapszakaszgyőztes Tolna és az Univerzum küzd még az alsóházban). Az első összecsapáson már túl is vannak a felek, nagy meglepetésre 4–1-re a cívisvárosiak nyertek múlt hétvégén a Debreceni Egyetemi Sportarénában. A találkozó esélyesei egyértelműen a böszörményiek voltak, akiknek teljesítményét nyilván befolyásolta, hogy megbízott edzőként a csapat egyik játékosa, Halászi Kinga adta az utasításokat. Történt ugyanis, hogy a HTE korábbi mestere, Simonyi András lemondott tisztségéről.

A Böszörmény az alapszakaszt a második pozícióban zárta, egy ponttal lemaradva az éllovas Tolna mögött. A negyeddöntőben a DVTK-val kerültek össze a hajdú-bihariak, akik a várakozásokkal ellentétben kiestek az alsóházba. Ekkor Simonyi felajánlotta, hogy feláll a kispadról, mert szerinte az edzői hiba, hogy egy ilyen kvalitású társaság nem jutott be a négy közé, ám a klub vezetősége hallani sem akart a távozásáról.

– Mind a vezetőség, mind pedig én hosszútávra terveztünk. Igaz, a negyeddöntőben a DVTK elleni kiesés hidegzuhanyként ért minket, de az elnökség ekkor sem fogadta el a lemondásomat. Én is éreztem, hogy új impulzusok kellenek a lányoknak, ezért úgy képzeltük el a jövő évet, hogy én szakosztálymenedzserként tevékenykedek tovább. A felelősség az enyém maradt volna amellett, hogy az edzői munkát egy általam kiválasztott ember végzi. Ehhez képest a HTE elnöke, Komáromi Imre előállt egy új elképzeléssel, miszerint megszünteti az NB II-es gárdát, és összevonja az élvonalbeli együttessel. Illetve csak azok a játékosok maradhattak volna, akik vállalják, hogy hetente kétszer Böszörményben edzenek. Próbáltam hatni az elnökünkre ész érvekkel, de ő mégis ragaszkodott a mondjuk úgy, szokatlan ötletéhez. Úgy vélem, egy komoly edző nem azonosulhat azzal a koncepcióval, amelyet felvázoltak, jobbnak láttam nem statisztálni ahhoz, hogy amit közösen felépítettünk, az enyészet martalékává váljon – így hát fájó szívvel, de távoztam – mondta el érdeklődésünkre Simonyi, aki a Hajdúböszörményben eltöltött három éve alatt az NB I-be vezette az egyletet, ahol meghatározó szerepet vívtak ki maguknak, és kétszer is kupadöntőt játszhattak.

Sok sikert!

Mint kiderült, a jó kapcsolat azért megmaradt a leköszönő mester, az elnökség, a játékosok és a szurkolók között, ami valljuk meg, elég ritka a mai magyar futballban. – Felejthetetlen élményekkel gazdagodtam a böszörményi időszak alatt, és remélem, bár már nélkülem, de visszatérnek a helyes útra. Nem vagyok önző, nem a pénzért, hanem a közös sikerért csináltam az egészet, és azért is döntöttem a távozás mellett, hogy a csapat ne essen szét – fogalmazott a volt szakvezető, akitől megkérdeztük, ha visszahívnák, mit tenne.

– Ismerve az elnököt, nem hív vissza, annál ő büszkébb. De pontosan tudja, hogy amennyiben továbbra is biztosítják számomra a szabad teret, mindig számíthatnak a szolgálataimra – hangzott a válasz.

A sikerkovács tehát szabaddá vált, és ahogyan arra számítani lehetett, már meg is próbáltak rá lecsapni. – Több ajánlat is befutott, de nem gondolom, hogy nekem egyelőre bármelyiket is el kellene fogadnom, mert a HTE után kevés csapat jelent előrelépést vezetői karrieremben. Csak azért, hogy legyen egy kispadom, nem vállalok el bármilyen munkát! – jelentette ki Simonyi, majd hozzátette, mindig boldogan fog visszagondolni a hajdú-bihari együttesre, melyre reméli, az eddigieknél is nagyobb sikerek várnak.

HBN