Mészáros Norbert: engem az utca nevelt

Debrecen - A Loki játékosa két-három év múlva Debrecenben szeretné befejezni futballista-karrierjét. A dvsc.hu interjúja.

A szurkolóink által feltett kérdésekből összeállított sorozatunkban ezúttal Mészáros Norbert felől érdeklődhettek a drukkerek mindenféle témában. Ezúttal is rengeteg kérdés érkezett. Az interjúból többek között kiderül, mit érzett védőnk, amikor az Anfield Roadon lépett pályára, hogyan ismerkedett meg a feleségével, valamint, melyik állatra szeret a leginkább vadászni.

Hogyan emlékszel vissza a gyermekkorodra?

Mészáros Norbert: Vaszaron, egy Pápa melletti kis faluban nőttem fel. Mondhatni, engem az utca nevelt, hiszen gyerekként nem ültem otthon és nem számítógépeztem, hanem amikor csak lehetett, a barátaimmal mentem focizni. Rengeteg időt töltöttem velük. Szerettem iskolába járni a társaság miatt, de tanulni egyáltalán nem. Persze tudtam volna, ha akarok, de sajnos nem érdekelt, így hanyagoltam.

Mikor találkoztál először a labdarúgással?

Mészáros Norbert: Már egészen kis koromban.Nagy gyermekkori álmom volt, hogy válogatott és NB I-es labdarúgó legyek. Mind a kettőt sikerült elérnem, amelyre nagyon büszke vagyok. Vaszaron kezdtem egyébként focizni, majd Pápán először a serdülőben, később az ifibajnokságban játszottam. 2001-ben lettem profi focista, ekkor kerültem el a Dunaferr csapatához.

Aztán kipróbálhattad a német bajnokságot is…

Mészáros Norbert: Kiváló egy évet töltöttem el a Cottbusnál, kár, hogy nem tartott tovább. Ez az időszak azonban elegendő volt ahhoz, hogy rengeteg tapasztalatot gyűjtsek. Volt szerencsém felmérni egy másik ország futballkultúráját is, amit kimondottan hasznosnak tartok. Az egy év alatt nagyon megszerettem Németországot, nem volt könnyű eljönni.

Milyen érzés volt a Bajnokok Ligájában többször is 42 ezer ember előtt játszani?

Mészáros Norbert: Nézd meg a kezem és a lábam: még most is feláll rajtam a szőr és kiráz a hideg, ha erről beszélünk. Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor a Levszki ellen kiharcoltuk a BL-csoportkörbe jutást a Puskás Ferenc Stadionban. A meccs előtt, amikor ott álltunk a játékoskijáróban, már akkor hallottuk, ahogy 32 ezer ember kiabál. Kimondhatatlan érzés, felejthetetlen élmény… Utána, amikor már a csoportkörben voltunk, 42 ezer ember előtt léptünk pályára. Hihetetlen volt, amikor Liverpoolban mindenki egyszerre énekelte a You’ll never walk alone című dalt az Anfield Roadon. Ezek azok az élmények, amelyeket nem lehet szavakkal kifejezni, hanem érezni kell. Azt hiszem, egy játékosnak ez jelenti a csúcspontot a karrierjében.

A Bajnokok Ligája után volt egy hosszabb eltiltásod, mára ezt teljes mértékben fel tudtad dolgozni?

Mészáros Norbert: Úgy gondolom, igen, bár nem volt könnyű. Sokan azt mondták - és én is egyre jobban belátom -, hogy a hasonló szituációk előfordulnak. Bár sok helyzetre rávilágított az életben, még a mai napig is nagyon rossz emlékként gondolok rá vissza.

Mi a véleményed az új vezetőedzőről, Leonel Pontesről?

Mészáros Norbert: Egy profi szakember, aki mind szakmailag, mind emberileg nagyon topon van. Bízom abban, hogy ennek a klub is előnyét fogja élvezni, és jól fogunk szerepelni az új mesterrel.

Mit gondolsz arról, hogy a válogatott még sosem kapott ki, amikor veled lépett pályára?

Mészáros Norbert: Csodás érzés. Úgy vagyok a válogatott meccsekkel is, mint az NB I-esekkel: amit elértem, azt már senki nem veszi el tőlem. Kilencszeres válogatott vagyok, tényleg nagyon jó érzés, hogy ezen alkalmakkor egyszer sem kaptunk ki.

Célod még a válogatottban való szereplés?

Mészáros Norbert: Sajnos a kor már nem mellettem szól, elengedtem, hogy ismét magamra ölthessem a nemzeti címeres mezt. A pályafutásom hátralévő részében a DVSC-ért szeretnék küzdeni, és mindent megteszek a klub sikeréért.

Mit vársz magadtól és a Lokitól az idei szezonban?

Mészáros Norbert: Mindenképp azt, hogy hamar kilábaljunk a hullámvölgyből. Továbbá bízom benne, hogy a bajnokság végén az első ötben végez csapat. A magam részéről pedig sosem törekedtem arra, hogy minél technikásabb legyek, sokkal inkább az egyszerű játék híve vagyok. Ezt próbálom tartani, és az utolsó leheletemig küzdeni a klubért.

Mit gondolsz, hány szezon van még a lábadban?

Mészáros Norbert: Remélem, hogy kettő-három még mindenképp. Persze, ha az egészségem és a szervezetem is engedi.

Milyen terveid vannak a profi labdarúgó-karriered befejezése után?

Mészáros Norbert: Sajnos nincs még ötletem, mit csinálok majd a civil életben, de nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a foci és a DVSC mellett maradjak.

Kivel vagy a legjobb viszonyban a csapatból?

Mészáros Norbert: Szerencsére mindenkivel jó kapcsolatot ápolok, de Kulcsár Tomival, Szakály Petivel, Varga Józsival, Verpecz Pistivel és Holman Dáviddal vagyok jóban a leginkább.

Küzdelem Torghelle Sándorral - ilyenből volt egy pár | Fotó: Derencsényi István

- Úgy tűnik, Dusan Brkoviccsal jól megértitek egymást a pályán. Milyen a kapcsolatotok a való életben?

- Ahogy a pályán, az életben is jól megértjük egymást. Dusan egy végtelenül kedves, normális srác.

- Hogy szólítanak a társak?

- Mindenki Mészinek hív.

- A korábbi csapattársaid közül van olyan, akivel a mai napig tartod a kapcsolatot?

- Persze, Dombi Tibivel szoktunk találkozni, Kiss Zolival néha elmegyünk vadászni, és Bernáth Csabival is tartom a kapcsolatot.

- Melyik bajnoki cím volt számodra a legkedvesebb?

- A veretlenül megnyert bajnokság, mégpedig azért, mert akkor ismét egy kisebbfajta történelmet vittünk véghez. Előtte a BL-be jutással, utána a veretlenséggel. Azért ez a legkedvesebb, mert én is részese lehettem.

- Mi volt az eddigi legemlékezetesebb pillanatod a Lokiban?

- Ismét a veretlenül megnyert bajnokságot említeném. Már három fordulóval a vége előtt eldőlt, hogy mi lettünk az elsők. A slusszpoén pedig, hogy a Haladás ellen én lőttem az első gólunkat a záró fordulóban.

- Mit tartasz a legnagyobb erényednek?

- Annak örülök, hogy még ennyi idősen is fel tudom venni a versenyt a fiatalabb játékosokkal, és szerencsére nem szoktam szégyent vallani. Emellett a játék olvasását is erényemnek tartom.

- Miért pont a 17-es mezben játszol?

- Az előző csapataimban, Dunaújvárosban, Siófokon, vagy a BKV-ban, mindig más mezszámom volt. Aztán a Cottbusnál megkaptam a tizenhetest. Nagyon megtetszett, ráadásul édesanyám házszáma is a 17.

- Mit szoktál csinálni a szabadidődben?

- Hajdúbagosra járok vadászni. Régebben többször tudtam menni, de amióta megszületett a kisfiam, azóta hetente csak egyszer-kétszer jutok ki. Általában vaddisznóra lövök, az a legnagyobb kihívás.

- Mesélj a családodról...

- A feleségemet Hajninak hívják. Kissé kalandos a megismerkedésünk, hisz a Debrecen Televízió stúdiójában láttam meg először. Épp mentem forgatásra, ő pedig sminkesként dolgozott ott. Már akkor kiszúrtam, nagyon megtetszett nekem. Szerencsére én sem voltam közömbös számára, és sikerült felvennem vele a kapcsolatot. Ennek a találkozásnak már négy éve, tavaly pedig megvolt az esküvőnk is. Úgy érzem, hogy a másik felemet találtam meg benne. Lassan egy éve megszületett a kisfiunk, Milán, aki egy nagyon érett kisbaba. Tíz és fél hónaposan már megtette az első lépéseket, hál’ Istennek jó egészségnek örvend.

- Melyik a kedvenc külföldi csapatod?

- A Real Madrid.

- Ki a példaképed?

- Konkrétan nincs példaképem, de sok labdarúgó van, akinek tetszik a játéka. Ilyen például Xabi Alonso.

- Melyik a kedvenc filmed?

- Nagy Nicolas Cage-rajongó vagyok, az ő filmjeit nagyon szeretem. A kedvenc filmem pedig az Ál/Arc. Amit a két főszereplő alakít benne, az valami zseniális.

- Elégedett vagy az eddigi pályafutásoddal?

- Abszolút! Játszhattam külföldön, a válogatottban, a Bajnokok Ligájában, az Európa-ligában. Boldog vagyok, hogy a Loki játékosa lehetek. Nyáron volt tizenegy éve, hogy itt vagyok Debrecenben. Ennek a klubnak köszönhetem azt, amit az eddigi pályafutásom során elértem.

- dvsc.hu -