Aki minden évben visszavonul, mégis ott van a versenyeken

Debrecen - A legkorosabb még aktív bokszbíró, Lakatos András a ringet belülről, kívülről körbejárta alaposan. Táncolt a kötelek között, kerülgetve és osztva a záporozó ütéseket, aztán tanácsokat adott a sarokból, idővel figyelmesen követte a csatákat a pontozólap mellől. Sőt, még ma is, hiszen nemrég, 2017 elején még társaival ő vizsgáztatott le pár tucat ifjonc bunyóst, hogy azután levezesse a DVSC szokásos pofonpartiját a gong és a mikrofon mellől.

A Magyar Ökölvívó Szakszövetség a 61. Bocskai István Nemzetközi Ökölvívó Emlékversenyen, Debrecenben köszöntötte díjjal Lakatos Andrást – hazai környezetben –, miután tavaly volt a bíróként végzett munkája 45. évfordulója.

Tömören így fest a 2017. szeptember 28-án 70 éves születésnapját ünneplő Lakatos Bandi bá’ életútja, ami gyakorlatilag összeforrt az ökölvívással:

A mindig hamiskásan, inkább a szemével mosolygó Bandi bá meséli, amint 16 évesen, vagyis viszonylag későn kezdte, majd elég hamar abba is hagyta a versenyszerű ökölvívást: 23 évesen. Főleg a légsúlyban bokszolt, az akkori 52, majd 54 kilóban.

Az aranykorszak is közte volt

A hajdúsági boksztörténelem vele együtt formálódott a hetvenes évektől kezdve. Mint visszaemlékezik, az 1970-ben befulladó – ám Szabó Sándor vezetésével 1998 óta ismét Magyarország egyik legeredményesebben működő – DVSC bokszklub után a DMTE és az egy ideig DMVSC-ként elnevezett utódegyesület 1979-es fuzionálásával indult el valami Debrecenben újra. Ekkor szakosztályvezetőként dolgozott ebben a formációban Lakatos András, illetve jó ideig a megyei szövetség elnökeként is. Büszke arra, hogy a legendás Barta Ferenctől, Frici bácsitól vette át az elnökséget. A köztes időszakban, ’70-ben a DSI, vagyis a helyi sportiskola alapítója volt Szűcs Ferenccel egyetemben, hogy utána a Dózsában, aztán ismét a sportiskolánál adja át tapasztalatát a fiataloknak.

Bandi bá egyfajta aranykorszaknak nevezi ezt az időszakot a debreceni ökölvívásban, amelyet ilyen nevek fémjeleztek tanítványaiként: Tóth József (Totó), Gyarmati Zoltán, Fehér Lajos, Lovas Ernő, Dormán Olivér.

A nyolcvanas évek végén, ’89-ben újjáalakult a DTE, ahol vezetőedző lett Lakatos András. Remek tanítványai voltak ekkor is, ő Sáfrány Géza emelte ki, de bár bajnoki címei nem voltak, fiát, a később ügyvédként dolgozó Ifj. Lakatos Andrást. A hölgyekkel is foglalkozott a mester azonban, közülük egyértelműen Demeter Zsuzsát hozta fel.

Sok barátot is szereztem az ökölvívás által. Csak néhányat kiemelve a ma Böszörményben dolgozó Bereczki Gabi vagy Tóth Pista, illetve Oláh Miklós nevét említeném.

Amire nagyon büszke, hogy az ő idejében többen is leérettségiztek, sőt, volt aki diplomát szerzett az ökölvívás mellett, illetve pályafutásuk végén a sportban maradtak, ott dolgoztak sokáig. Közülük Széll Gábort említi Bandi bá, aki a harcművészetek kiemelkedő tudorává vált, és többek között Kelet-Európa (helyettes) főinstruktora lett a Wing Tsunon belül. Deél István bokszedző nevét sem kell senkinek bemutatni, ahogyan Rácsai Andrást és a háromcsillagos edző Máté Attilát sem – őket is, mint akik sokat tettek, tesznek a sportág térségi alakulásáért, nevezte meg Lakatos András – és volt köze a pályafutásukhoz. Serfőző Attilát pedig, csak úgy emlegeti, mint aki a „legtöbbre vitte bíróként”. Ők mind Lakatos-tanítványok voltak...

A helyzet napjainkban

A mostani DVSC-t illetően pedig a szerinte fokozatosan pozitívan változó Salánki Lászlóra és Nagy Tímeára érdemes figyelni az edzők között.

Fotó. Koppányi Szabolcs / dvscboxing.hu

60 évesen, vagyis cirka tíz esztendővel ezelőtt elvileg szögre akasztotta a kesztyűt Lakatos András – saját bevallása szerint – aki azonban maga is mosolyog azon, hogy „minden évben visszavonulok azóta, de mégsem sikerül.”

A mai ökölvívásról is van természetesen véleménye. Azt mondja, hogy derűlátó, mert úgy érzi megmozdult valami a sportágban Magyarországon, aminek egyik következményeként a sportági támogatás rendszerét is jó irányban változtatják majd meg.

Addig is, Bandi bá várja, hogy legyenek jó meccsek, legyen olyan fiatal, akire felkaphatja a fejét (van pár), és ahol tud, segít – mert, ha szorítót lát, beindulnak a sosem kopó reflexek.

A www.boxing.hu oldalon is megjelent írás, szerző: Koppányi Szabolcs (DVSC bokszklub, www.dvscboxing.hu).