A sünök nem repülnek, de Karina szárnyal

Debrecen - Karina Jezsikava fél év alatt bizonyította, nemzetközi klasszis, remek ember és nagyszerű a humora.

A szurkolók egyöntetű véleménye, hogy Karina Jezsikava személyében igazi nemzetközi klasszist igazolt a DVSC-TVP az elmúlt nyáron. A fehérorosz játékosról azóta kiderült, vérbeli profi sportoló, s ami a lelátóról nem látszik, nagyszerű ember. Karina remekül beilleszkedett, éppen ezért nem véletlen, hogy mindenki csakis pozitív tulajdonságokkal jellemzi. A Loki házi gólkirálynője Debrecenbe érkezése óta tanul magyarul, bár interjút még nem mert adni a nyelvünkön, a beszélgetés során rendszeresen elejtett egy-egy olyan szót vagy kifejezést, amivel elárulta, a humorérzéke is átlagon felüli.

A DVSC 7-es mezében játszó sztár többek között elárulta, pár éve majdnem kettétört sportpályafutása, mi köze van a kaktuszokhoz és a sünökhöz, miért nem jött be neki Moszkva, mi baja az orosz popzenével, melyik szurkolótábort tartja a legjobbnak a világon, illetve, hogy unaloműzésként köt és gitározik.

Bárkivel beszéltem rólad, mindenki csak pozitív jelzővel illetett. Mondj magadról valami negatívumot!

Karina Jezsikava: Túl okos, bölcs és szép vagyok! (Sorolja magyarul, majd nagyot nevet.) Néha lustának érzem magam, mert egyszerűen muszáj mozognom. Ha fekszem, az olyan, mintha halott lennék. Nem szeretem elfecsérelni az időt.

Szabadidődben mit csinálsz?

Karina Jezsikava: Amióta Debrecenben élek, újra megtanultam kötni, esténként ezzel foglalom le magam. Gyerekként zeneiskolába jártam, s imádtam gitározni, mindenhová magammal vittem a hangszerem. Sajnos ez a hobbim idővel kimaradt az életemből, ám most kölcsönbe kaptam egy gitárt, s újra szoktam zenélni.

Milyen zenét hallgatsz szívesen?

Karina Jezsikava: Sokfélét. Fiatalként odáig voltam az orosz rockért, de utána rájöttem, jobb annak, aki nem érti a szövegét. Jelenleg főként külföldi, angol előadókat hallgatok, már az orosz popra sem vagyok vevő, mert nincs mondanivalójuk. A zeneiskolában komolyzenét is kellett hallgatnom, amit megszerettem. Nem azt mondom, hogy állandóan az szól nálam, de ha olyan kedvem van, akkor például élvezettel hallgatok hegedűvirtuózokat, például Vanessa Mae-t.

Van magyar kedvenced?

Karina Jezsikava: Az edzések elején sokszor hallgatunk magyar előadókat, mondhatnám, hogy minden Rúzsa Magdival kezdődik. Őt például szeretem, de a bulizós dalokat is.

Szinte teljes homály övezi veled kapcsolatban, hogy miért „Kaktus” néven regisztráltál az egyik közösségi oldalra?

Karina Jezsikava: Ez áttételesen a nevemből adódik, ugyanis a Jezsikava jelentése sün, s a kaktusz ugyanúgy szúr, de mégiscsak egy virág, ezért választottam inkább a növényt.

Mennyire jellemez a neved?

Karina Jezsikava: Nem igazán vagyok „szurkálós”, de ha szükséges, akkor tudok az lenni.

Nagyon korán felfigyeltek a tehetségedre, s eligazoltál hazádból. Ezt hogyan élted meg, illetve a klubváltásokat?

Karina Jezsikava: A helyi viszonyokhoz képest a szülővárosom, Bobrujszk kis városnak számít, hiszen a 290 ezres lakosságával a 7. legnagyobb település Fehéroroszországban. Mindössze 15 évesen kerültem Moszkvába, ami egy igazi metropolisz, s nem igazán éreztem jól magam, túl nagy volt a kontraszt. Az orosz fővárosban töltött időszak után négy évet húztam le Volgográdban, majd egészségügyi problémák miatt szüneteltetnem kellett a pályafutásom. Naponta négy edzésem volt és iskolába is jártam, túl nagy volt a megterhelés, amit a szívem nem viselt jól. Akkoriban halt meg egy jégkorongozó szívproblémák miatt, ezért óvatosságból azt mondták az orvosok, hogy pihenjek. A szünet egy évig tartott, már azt gondoltam, hogy civil életet kell kezdenem, amikor a minszki BNTU-BelAZ csapatában fél esztendő próbaidőt adtam magamnak. Kiderült, bírom a gyűrődést, s újra teljes erőbedobással folytattam a karrierem. A volgográdi évek után azt mondtam, többet nem akarok Oroszországban kézilabdázni, de aztán beigazolódott a mondás, miszerint soha ne mondd azt, hogy soha! Következett Asztrahán, ahol három évet húztam le, ezután jött a debreceni vezetők megkeresése.

Több ajánlatod is volt, miért éppen a DVSC-t választottad?

Karina Jezsikava: Az orosznál erősebb bajnokságban akartam játszani, s a magyar a legerősebb pontvadászat Európában. Ezt most már a saját bőrömön is tapasztalom, itt nincsenek olyan mérkőzések, amit félvállról lehet venni, ha nem koncentrálsz eléggé, bárki meglepetést okozhat.

Hogy érzed magad a cívisvárosban?

Karina Jezsikava: Az első külföldi tapasztalatom Moszkva volt, ami nekem túl nagy. Tudom, hogy Debrecen Magyarország második legnagyobb városa, de számomra nem nagy és nem is kicsi, pont ideális. Aranyos, barátságos a környezet. Decemberben meglátogattak a szüleim, s akkor sokat sétáltunk a belvárosban. Otthon, Bobrujszkban rengeteg emeletes épület van, itt viszont főként egy- és kétszintes házakban élnek az emberek, amelyek nagyon szépek. A lakásom kiválasztásakor elsődleges szempont volt, hogy közel legyen a Hódoshoz és a konditeremhez, de azt tapasztaltam, hogy Debrecenben nincsenek nagy távolságok, tömegközlekedéssel gyorsan ott lehet lenni bárhol.

Nem autóval közlekedsz?

Karina Jezsikava: Van jogosítványom és nem is félek vezetni, viszont nem ismerem az itteni vezetési stílust és szokásokat, ezért nem ülök a volán mögé. Illetve van egy nagyszerű sofőröm, Varsányi Nóri mindenhova elvisz. (Nevet nagyot ismét, s közben megsimogatja Varsányi Nóra vállát, aki aktív részese volt az interjúnak, a tolmácsolásban segédkezett.)

Hogyan ment a beilleszkedés? Gyorsan barátokra találtál?

Karina Jezsikava: Marija Garbuzt már ismertem, korábban játszottunk együtt, míg Anna Punykóval ellenfélként találkoztam nem egyszer. Velük gyorsan ment a barátkozás, hiszen közös az anyanyelvünk. De mindenkivel próbálok nagyon jó viszonyban lenni.

Miért tartod fontosnak, hogy magyarul tanulj?

Karina Jezsikava: Tisztelem annyira Magyarországot, ha ide jöttem játszani, akkor tudjak magyarul beszélni. Ez szerintem kellő udvariasság, ráadásul könnyebb így az élet. Amikor az Asztrahánhoz külföldiek érkeztek, s próbálkoztak az orosz nyelv tanulásával, az bennem jó érzéseket keltett, gondolom, itt is hasonlóan éreznek az emberek. Ráadásul nagyon sokat nevetünk, amikor új szavakat, kifejezéseket tanulok.

Tényleg annyira nehéz a magyar nyelv, mint ahogy azt sokan állítják?

Karina Jezsikava: Szeretem a nyelveket, így őszintén mondhatom, hogy nagyon nehéz. Ennyi idő alatt, amit itt töltöttem, ha franciául vagy németül tanulok, akkor már egyedül adnám az interjút, nem kellene tolmács.

Mik a kedvenc magyar szavaid, szólásaid?

Karina Jezsikava: Örülök, hogy megismertelek. Nem könnyű királynőnek lenni, de ez módosítható, nem könnyű Istennőnek lennire is!

Azt hittem, hogy a felsorolásban benne lesz az is, amit a bemutatkozó sajtótájékoztatón mondtál.

Karina Jezsikava: Úgy érzem magam, mint akin átment a vonat? Ezt is használom, de mindig szeretek új dolgokat elsajátítani.

Ha már a bemutatkozás! Az idény előtti szurkolói ankét után borscs levest főztél az egyik drukkernek. Ez vicc volt, vagy ennyire szeretsz a konyhában szorgoskodni?

Karina Jezsikava: Megígértem, ezért megcsináltam! Nem vagyok séf, de szeretek főzni, ráadásul kikapcsol. Viszont, ha nincs kire főzőcskéznem, akkor ritkán állok a tűzhely mellé.

A vezetőedző, Tone Tiselj ódákat zeng a Loki szurkolóiról. Te mit szólsz a debreceni B-közepéhez?

Karina Jezsikava: Soha nem láttam még ilyen szurkolótábort! S ezt nem azért mondom, hogy boldoggá tegyem a drukkereket, hanem mert ez az igazság! Ez az egész olyan, mintha a csapat és a szurkolók egy nagy családot alkotnánk. Sok helyen azt tapasztaltam, ha fut a gárda szekere, akkor van buzdítás, de ha nem megy a játék, akkor a nézők hátat fordítanak a csapatnak. Debrecenben nem így van, ha érzik, hogy hajtunk, küzdünk, akkor támogatnak bennünket. Éppen ezért mondja el az edzőnk minden alkalommal, hogy ki kell tennünk a szívünket, lelkünket a pályára.

Fehéroroszországban mennyire népszerű a női kézilabda?

Karina Jezsikava: Jelenleg a hoki, a foci és a férfi kézilabda megelőz bennünket. Számunkra az jelentene nagy előrelépést, ha kijutnánk egy világversenyre, például a következő világbajnokságra, amihez az kell, hogy legyőzzük Montenegrót. De van egy nagyon aranyos történetem, ami már Debrecenben esett meg velem. A Loki a fehérorosz Torpedo Zsodinóval játszott a Nagyerdei Stadionban. Anna Punykóval kerestük a megfelelő bejáratot, s mivel oroszul beszéltünk, odajött egy Torpedo-szurkoló. Kérdezte, honnan jöttünk, s amikor megtudta, hogy Fehéroroszországból, akkor megkérdezte, hogy ismerem-e Karina Jezsikavát? Nevetve mondtam, hogy én vagyok! Erre gratulált és közös fotót csináltunk. Hetekkel később, amikor a válogatottal otthon játszottunk, megkeresett a srác, s büszkén mutatta a Torpedo-molinóját, amin már ott volt a fényképem. Ez rendkívül jólesett.

Egyedül költöztél Debrecenbe. Hogyan bírod a barátod nélkül?

Karina Jezsikava: Minden tökéletes Debrecenben, mindössze ez az egyetlen nehézség. Négy éve vagyunk együtt, viszont most nagyon ritkán találkozhatunk, mivel az orosz kormányhivatalban olyan osztályon dolgozik, ahol nem engedélyezik, hogy külföldre utazzon. Ettől szomorú a szívem és a lelkem (teszi hozzá magyarul).

Milyen terveid vannak? Hogyan képzeled a jövőt?

Karina Jezsikava: Addig, amíg a volgográdi orvosok nem fedezték fel a szívproblémát, addig tele voltam tervekkel, célokkal. Ebből az esetből sokat tanultam, gondolok a jövőre, de nem hosszabb távra. Most sokkal inkább arra törekszem, hogy megéljem a pillanatokat. Egy valami fontos, hogy egészséges legyek!

És a Lokival miként tervezel?

Karina Jezsikava: Nagyon megszerettem a várost és a csapatot, így örömmel írtam alá az újabb szerződésem. Azaz a következő idényben is a Loki játékosa leszek!

- Boros Norbert -

Karina igazi példakép

– Nagyszerű játékos, igazi csapatember. Jó lenne belőle sok! – kezdte Karina Jezsikava jellemzését Márián Blanka, a Loki másodedzője. – Szociális típus, jó humorú, energiát ad a környezetének – ennek is köszönhető, hogy gyorsan ment a beilleszkedése. A pályán maximalista, minden lehetőséget megragad a fejlődésre, a szabadidejében is az aktív pihenést választja. Nagyon széles az érdeklődési köre, rendkívül intelligens. Sokat elárul róla, hogy magyarul tanul, ráadásul jól is megy neki.

Névjegy