Sokan félőrültnek gondolják, pedig nem az: egy egész adatbázis van Horváth Csenger fejében

Debrecen – Nagy felelősséggel jár, kit hozunk ide, így nemcsak azzal kell képben lenni, hogy valaki mit mutat a pályán, hanem hogy milyen magánemberként. A családi hátteret, a baráti kört is feltérképezzük, illetve hogy az iskolában hogyan teljesít – mondta el a Naplónak a Debreceni Labdarúgó Akadémia 19 éves játékosmegfigyelője, Horváth Csenger. Interjú.

A kor nem minden. Remek példa erre a Debreceni Labdarúgó Akadémia 19 éves játékosmegfigyelője, Horváth Csenger. A fiatalember nyár óta dolgozik a cívisvárosban, ahol felismerték, ha lépést akarnak tartani az elittel, akkor fejlődni kell. Horváth a Naplónak adott interjúban többek között elmondta, hogyan is került az akadémiára, pontosan mi is a feladata, és, hogy milyen szempontok alapján figyeli meg a kiszemelt labdarúgókat.

Hogy kerültél a Debreceni Labdarúgó Akadémiához?

Horváth Csenger: 2016 nyarán Luis Castro lett a Debreceni Labdarúgó Akadémia (DLA) szakmai igazgatója, és az ő invitálására kerültem én is a DLA-hoz. Minden jól működő klub rendelkezik játékosmegfigyelői rendszerrel, ennek a megteremtésén dolgozom én is. A testvérem Portugáliában focizik, ahhoz a csapathoz igazolt el, ahol Luis volt a szakmai igazgató, innen ered az ismeretségünk. Előbb ajánlottam, majd hoztam is egy két játékost Debrecenbe, úgy tűnt, működőképes lehet az együttműködésünk, így nyár óta már én is az akadémiánál dolgozom, januárban pedig Győrből át is költöztem a cívisvárosba. Jelenleg csak engem alkalmaznak az akadémián játékosmegfigyelőként, de a terv természetesen az, hogy idővel egy teamet hozzunk létre. Ez egy önképző szakma. Fontos, hogy olyan emberek mellett dolgozhass, akiktől tudsz tanulni. Úgy érzem, itt jó helyen vagyok e tekintetben.

Tudatosan készültél erre a pályára, vagy csak erre sodort az élet?

Horváth Csenger: A testvérem korosztályos válogatott volt, a Honvéd Akadémián játszott, így már csak miatta is képben voltam a foci terén. Korábban egy amatőr csapat elnökeként tevékenykedtem, illetve van játékvezetői képesítésem is. Már gyerekkoromban is szerettem követni az átigazolási piacot, a hazait és a nemzetközit is.

Fotó: Matey István

Én is fociztam fiatalon, de be kellett látnom, nem vagyok túl tehetséges, a labdarúgás világa viszont nagyon érdekelt. Nem tudatosan, de minden ebbe az irányba vitt.

Érezted már, hogy fiatal korod okán nem vesznek komolyan?

Horváth Csenger: Főként Magyarországon jellemző az az emberekre, hogy nem a teljesítmény alapján ítélnek meg valakit, hanem más szempontok szerint. Nem az életkort kell figyelni, meg, hogy honnan jöttél, hanem, hogy mit teszel le az asztalra. Persze tapasztaltam már én is negatív dolgokat, de próbálom úgy tenni a dolgomat, hogy ne hagyjak támadási felületet.

Külföldhöz képest hazánkban még gyerekcipőben jár a játékosmegfigyelés. Mit gondolsz, mikorra érhetjük utol a világot?

Horváth Csenger: Be kell látnunk, hogy ez a terület is egy roppant fontos szegmense egy sikeres egyesületnek. Csak részben vagyok bizakodó, egy egész országot hirtelen nem lehet megváltoztatni. De ha egy adott klub vezetősége beismeri, hogy ahogy eddig ment, az úgy nem működik, és hajlandóak váltani, olyan embereket neveznek ki a különböző pozíciókba, akik tudják, mit kell tenniük, akkor elindulhat a fejlődés. Úgy hiszem, országunkban messze a legjobb lehet egy olyan csapat, mely bár közepes költségvetéssel rendelkezik, a szakmai felépítése viszont ütőképes.

Pontosan hogy kell elképzelni a munkádat? Milyen feladatokat látsz el?

Horváth Csenger: Sok utazással jár ez a szakma, rengeteg mérkőzést kell megnézni, ügynökökkel, szülőkkel tárgyalni. A munkámból adódóan jártam már Portugáliában, Dániában, Hollandiában, Angliában, Ausztriában, Olaszországban, Romániában, Szlovéniában, Szerbiában, lényegében beutaztam Európát. Ugyanakkor az internet is nagy segítség, akadnak olyan oldalak, ahol statisztikákat lelhetünk fel a kiszemeltekről. Jelenleg olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy a legfiatalabb korosztálytól egészen a felnőtt csapatig be vagyok vonva a munkába, így átlátom az egész klub működését.

Fotó: Matey István

Rendelkezünk egy adatbázissal is, melyben összegyűjtjük a fontos információkat a megfigyeltekről, ezt folyamatosan bővítem. Most jelenleg olyan két-háromszáz felnőtt korú sportolót figyelek, utánpótlás szinten pedig szerintem nem tudnál olyan személyt említeni, akivel kapcsolatban ne lennék képben. Mindig félőrültnek gondolnak, mert az a bizonyos adatbázis, amiről beszéltem, nem csak a gépemen van meg, hanem a fejemben is.

Említenél olyan játékosokat, akik a te közreműködéseddel kerültek Debrecenbe?

Horváth Csenger: Itthon nagyon nagy probléma, hogy a klubok nem terveznek előre. A portugál szakmai stáb, és én is csak a nyáron érkeztünk, de már akkor belevágtunk annak megszervezésébe, hogy 2017 telén és nyarán kiket szeretnénk az akadémiára hozni. Ha ez minden évben jól fog működni, megelőzhetünk mindenkit Magyarországon. Konkrét neveket nem szeretnék mondani, minden korosztályba hoztam játékost, de igazából a komolyabb érkezők majd csak a nyári hónapokban várhatóak.

Milyen szempontok alapján figyeled meg a labdarúgókat?

Horváth Csenger: A hazai általánosan bevett szokástól eltérően szerintünk nem a fizikai paraméterek a legfontosabbak. Nálunk az elsődleges a játékosintelligencia, sokat számít, hogy milyen döntéseket hoz az adott labdarúgó a pályán bizonyos szituációkban, illetve, hogy milyen stílusban játszik. Nagy felelősséggel jár, kit hozunk ide, így nem csak azzal kell képben lenni, hogy valaki mit mutat a pályán, hanem, hogy milyen magánemberként. A családi hátteret, a baráti kört is feltérképezzük, illetve, hogy az iskolában hogyan teljesít. Top szintre csak úgy lehet eljutni, hogy ha valaki nyelveket beszél, és rendelkezik legalább egy általános műveltséggel.

- Szabó Dóra -

Névjegy