Érzék és arány

„Vajon arányos-e hozzám most minden, ami van?” – írta József Attila, de én most igazítok rajta: „Vajon arányos e hozzánk most minden, ami van?”. Hogy honnan jutott J.A. sora az eszembe? Hát a vizes világbajnokság előkészületeiről. Réti János írása.

A járda beszakadt, ormótlan daru van a látképben, stb… Mert van egy kormánypropaganda, ami azt mondja – a nemzeti konzultációról szólván –, hogy mi magyarok, nagy kérdésekben mindig összetartunk. Szerintem meg nem tartunk össze. Mert most is: az ország egyik fele (vagy része) azt várja, hogy sikerüljön a vizes vb (ami egyébként a valamikori úszó-és vízilabda világbajnokság volt), a másik fele (vagy része) meg azt, hogy ne sikerüljön! Erre fel jutott eszembe József Attila verssora. Mert vajon arányos e hozzánk most a vizes vébé? Lehet, hogy nem. És még olimpiát akartunk rendezni. De nem rendezünk. Minden rosszban van valami jó! Ahogy mondani szoktuk, vakon tudnunk kellene, hogy mi illik hozzánk és mi nem. Hogy mi az, ami nekünk való, és mi nem. Vagyis egy kis baj van a nemzeti arányérzékünkkel! Mert például kicsit mintha felhangosodott volna az öntudatunk: csak Nagy Lajos korát nem kívánjuk vissza, pedig az övé volt még Nápoly is! De ott van a sportágak túlfinanszírozása, a borkultúránk magasztalása, egyáltalán a gasztronómia, a turizmus túllihegése, meg ilyesmi… Azon gondolkodom, hogy mi, mármint Magyarországnyian mit kezdenénk a szomszédokkal, ha azok úgy rendezkednének nálunk, mint mi náluk. Jogi értelemben. A stadionok, csarnokok, a sportlétesítmények gombamód szaporodnak, kerül, amibe kerül. Van, aki lelki szemei előtt már látja a Reál Madrid – Puskás Akadémia Bajnokok Ligája döntőt. Csak még C. Ronaldót, meg Messit kell hozzá megvenni Felcsútra, valamilyen EU-pénzből. De megoldják, idő kérdése… Reményeink szerint boraink Bajorországban is lenyomják a sörfogyasztást, és az olaszrizlinget fogják inni literes korsókból! És persze népzene, néptánc, és népi hagyományok, ameddig a szem ellát. Tévéműsorokban, tehetségkutatókban, fesztiválokon. Bölcsődés kategóriával kezdve és onnan felfelé az aggokig. De ettől még a nép olyan, amilyen Nem jobb és nem rosszabb. Szóval, vajon arányos-e hozzánk most minden, ami van? Mert, mintha egy lépéssel előrébb lennénk öntudatban, öndicséretben, mint kellene. Persze a vizes vébé ettől még sikerüljön! Hogy büszkék lehessünk rá!

- Réti János -