Két ezüstérem a DVSC-sek nyakában

Debrecen - „Szűkített”, de erős csapattal állt helyt a hajdúsági klub a magyar bajnokságon.

A DVSC bokszklub négy „nehézfiúval” vett részt a 94. Papp László Felnőtt Férfi Országos Magyar Bajnokság budapesti mérkőzésein. Az „ütős csapat” remekül rajtolt, mindenki továbblépett a selejtezők első köréből, majd Nagy Bence – az elmúlt évhez hasonlóan – döntőt vívott Hámorival nehézsúlyban, míg a majdnem 8 év után visszatérő Móna Imre végigverte a 81 kilósok mezőnyét, majd a döntőben igencsak véleményes vereséget szenvedett.

A nagy visszatérés

A Salánki László és Nagy Tímea edzette DVSC-bunyósok az első napon annyira magabiztosan léptek túl aktuális ellenfeleiken, s jutottak a legjobb 8 közé. Ez azt jelentette, hogy a hajdúsági egyesület négy öklözőjéből három a 81 kg-ban indult, vagyis a negyeddöntő felét majdnem a DVSC-sek uralták ebben a súlycsoportban. Jó esély volt arra, hogy akár a négy között is mindhárman ott legyenek. A bokszringbe visszatérő küzdősportos, Kálucz Martin vezetett a maga meccsén, de az utolsó menetre „kihúzták alóla a sámlit”, és az erőre kapó riválisa megfordította a meccset. Tóth Ádám, a tavalyi meglepetésérmes a legtöbb szakember szerint legyőzte a későbbi bajnokot, ám a pontozók a pécsi Lukácsynak adták a meccset.

Móna Imre azonban az első körhöz hasonlóan hengerelt. El is nevezte az internet népe Termonátornak, hiszen megalkuvást nem ismerő, a közönség semleges részét is magával ragadó agresszív, csupaszív, folyton támadó ökölvívásával, no meg, óriási ütőerejével szemben nem volt ellenszerük riválisainak. Kezdte a tavalyi bajnok (!) Tallósival, akit alaposan helyben hagyott. A kiváló antrét követően még kétszer (egyszer cirka 2 perc alatt) mattolta ellenfeleit, s bejutott a fináléba, ahol Lukácsy várt rá. Ezen a meccsen nagyot harcolt a két bunyós, a küzdelem végén Móna riválisa kiütés határán lépkedett, de Móna kiadott mindent magából, s nem maradt ereje rövidre zárni az összecsapást. Azért kár, hogy nem sikerült a kiütés, mert a pontozók – nem kis meglepetésre – 3:2-vel a 2016-os pécsi ezüstérmesnek adták az idei aranyat.

Eltört álmok

Nagy Bence éppen fordított utat járt be. A tavalyi magyar bajnoki ezüstérmese az első találkozóján még nem érezte annyira a ritmust – ennek ellenére KO-val lépett túl ellenfelén. Utána azonban az erősebb riválisok ellen folyamatosan belelendült. A döntőig meggyőző volt, az aranycsata során pedig egyenesen hős. Ekkor már a debreceni stáb tudta, hogy Bencének az elődöntőben vélhetően eltört egy csont a jobb kézfejében, így a fináléban az 5. aranyára hajtó favorit Hámori ellen szinte egy kézzel bunyózott. Ezzel együtt is állta a sarat a cívis bokszoló, sőt, a harmadik menetben annyira elkapta a fonalat, hogy majdnem kiütötte Hámorit. Hiába volt azonban a remek sorozat, végül 5:0-val a kőszegi srác nyerte az ütközetet.

A DVSC végül két ezüstéremmel és két ötödik hellyel zárta az idei ob-t.

Másként is dönthettek volna

A DVSC vezetőedzője Salánki László értékelte a két döntős tanítványa teljesítményét. – Móna Imi meccsén az első menet „vékonyan” elment, viszont a második és a harmadik megvolt. Ráadásul olyan szinten, hogy azt hittem, végig se megy az utolsó menet, ugyanis megrendítő volt Imi fölénye ekkor. Nem bírálom a pontozók döntését, de azt gondolom, hogy megkaphatta volna a mérkőzést. Nagy Bence döntőjében is úgy éreztem, hogy az első menet az ellenfélé volt, a folytatást azonban magunkénak éreztem. Hámori sokat ütött, de főleg a fedezéket püfölte, míg Bence tisztább fejtalálatokat ért el, sőt, megrendítő ütéseket kapott ellenfele. Azt hiszem, ez a mérkőzés is inkább felénk hajlott. Ám ez már elmúlt, történelem… – fogalmazott a tréner.

HBN-KSZ