Nokedlit is szaggat, ha éppen azt kell

Debrecen - A debreceni gátfutó, Kerekes Gréta jelenleg „kétlaki”, de később vissza fog költözni a cívisvárosba.

Nem csoda, hogy végül az lett, aki. A Debreceni Sportcentrum-Sportiskola 26 esztendős gátfutója, Kerekes Gréta ugyanis igazi sportos családból származik. Édesanyja, Kerekesné Fekete Edit maga is atlétizált, a mama húga, Fekete Ildikó pedig válogatott távolugró volt. A családfő, Kerekes Csaba NB I-es futballista volt a 80-90-es évek fordulóján a Vácban, többek között Csank János játékosa is volt. Nagybátyja, Kerekes György válogatott labdarúgóként ismert, játszott többek között a DMVSC-ben, a Fradiban és az Újpesti Dózsában is. - Volt tehát kitől örökölnöm a sportos beállítottságot - mosolyodott el Gréta, miután beinvitált a tágas családi fészekbe.

Korábban úszott

Az ifjú hölgy néhány hete jött haza Birmingham-ből, ahol a 17. helyet szerezte meg a fedettpályás atlétikai világbajnokságon 60 méteren, a viadalon egyébként hozzá hasonlóan csapattársa, Kozák Luca is középdöntőbe jutott.

- A verseny után kijelenthető, hogy a döntőbejutás irreális elvárás lett volna tőlem - tért ki kicsit a vébére. - 7,91-es idő kellett a fináléhoz, ami nagyon magas szint. Kint beszéltük is Baji Balázzsal, illetve az edzőjével, hogy nagyon régen nem volt ilyen erős mezőny a női 60 méteres gátfutásban. Nem vagyok csalódott, hogy nem tudtam bekerülni a döntőbe, nem is vártam ezt magamtól, hiszen az olimpiai bajnok Sally Pearson, vagy a fehérorosz Európa-bajnok, Alina Talaj sem került be. Úgy érzem, ehhez még egy kicsit fel kell nőnöm. Azzal, hogy mentem egy kört és a középdöntőig jutottam, teljesen elégedett vagyok. A huszonnegyedik idővel kvalifikáltam magam, és a 17. helyen végeztem, tehát hoztam a papírformát. Ráadásul betegséggel küszködtem, de nem szeretnék emiatt kifogásokat keresni - jelentette ki a sportoló.

Gréta tíz éven át úszott, egészen 13 esztendős koráig a Debreceni Búvárklub tagja volt. Sok országos bajnokságot megnyert a korcsoportjában, és nagyon élvezte az úszást. Aztán mégis más irányt vett élete. - A családban az atlétika mindig kiemelt figyelmet kapott, emlékszem, együtt néztük az olimpiákat és a világbajnokságokat a tévében, s egyre inkább megtetszett a sportág. Ugyebár nem véletlenül hívják a sportok királynőjének.

Éreztem, hogy én ezt nagyon szeretném csinálni.”

Az is sokat számított, hogy a nagynéném, Ildi sokat mesélt a világversenyekről, az utazásokról, arról, hogy mennyi barátot szerzett, ezért mind jobban vonzani kezdett az atlétika. Amikor abbahagytam az úszást, egy esztendeig nem sportoltam, aztán megfűztem anyáékat, hogy vigyenek el az atlétikapályára - emlékezett vissza a csinos lány, akinek nem csupán a felmenői közt találhatók sportolók: a párja, Könczei Áron, válogatott jégkorongozó.

A Ferencváros jobbszélsőjével, Áronnal, valamint Grétával ezt már a család belvárosi kávézójában lehuppanva beszéltük meg.

- Régóta ismerjük egymást, annak idején együtt úsztunk a Debreceni Búvárklubban - kapta fel újra a beszélgetés fonalát a hölgy. - Már kiskorunkban is tetszettünk egymásnak, de aztán az élet úgy hozta, hogy másfelé vettük az irányt. Ő jégkorongozni kezdett, én atletizáltam, tehát teljesen más vizeken eveztünk. Áron Svédországban is játszott, én pedig az Egyesült Államokban éltem három és fél évig, Nebraskában és Texasban tanultam marketinget, de végül a honvágy erősebbnek bizonyult. Mielőtt hazaköltöztem volna Amerikából, ismét egymásra találtunk az internetes oldalakon. Ez 2014-ben volt, aztán egy évvel később nyáron hazajöttem és azóta együtt vagyunk, és most már együtt is lakunk Budapesten. Nem könnyű az életünk, mert ő is élvonalbeli sportoló, és mellette az állatorvosi egyetemre jár, ezért nagyon elfoglalt. Én is sokat utazom, edzőtáborok, versenyek, vagyis nehéz kompromisszumokat hoznunk, de mindenben támogat és megérti, hogy ez még egy pár évig így lesz.

A nehézségek ellenére szerintem nagyon jó párost alkotunk.”

A pár többnyire a fővárosban tartózkodik, Gréta is ott edz, ám debreceni színekben fut, mert nagyon ragaszkodik a hajdúsági városhoz. - Tavaly is csábítottak budapesti klubok, hogy szerződjek hozzájuk, de idehúz a szívem, ezért semmiképpen nem akartam váltani. Korábban többet tudtam hazajárni, most azonban a vébé előtt voltam csak itthon, azt megelőzően pedig karácsonykor. Elég elfoglalt vagyok, mivel a TF-en tanulok, nyáron fogok végezni. Április végégig le kell adnom a szakdolgozatomat, úgyhogy bele kell húznom. Emellett beadtam a jelentkezést a debreceni mesterképzésre, sportközgazdászként szeretnék tanulni, természetesen levelező tagozaton, mert a sport az első nálam most. De tanulni muszáj, mert a sportkarriernek egyszer vége lesz - fogalmazott az atléta.

De vajon meg lehet ma élni Magyarországon főállású atlétaként?

- Nyilván nem keresünk annyit, mint egy futballista, vagy egy hokis, de rendszeres fizetést kapok a Debreceni Sportcentrumtól. Nem panaszkodhatom, ám nyilván lehetne nagyobb is a támogatás. Főként ahhoz képest, hogy most is világbajnokságon jártunk, de a kijutásért nem járt semmilyen prémium. Persze egy olimpiai vagy világbajnoki érmet már megfizetnek, de az sem akkora összeg, mint mondjuk egy labdarúgó esetében. Meg lehet ebből érni, de ez a pályafutás nem tart örökké, én nem hoz annyit anyagilag, hogy után hátra dőlhessünk - árulta el Gréta.

Amikor a szabadidőre terelődött a szó, a páros egyszerre mosolyodott el. - Nagyon ritka, hogy Áronnal egyszerre érjünk rá hosszabb ideig, de próbáljuk összehangolni ezt. Ritkán elmegyünk egy-egy welness-hétvégére, ott ki tudunk kapcsolódni. Igyekszünk Budapestet is felfedezni, olykor jó beülni egy új étterembe. A nyaralással annyi a gond, hogy a szezonunk üti egymást, nekem a nyár a kiemelt évszak, neki pedig a tél. Tavaly Áron elment Rodoszra, én csupán két napra tudtam kiutazni hozzá, de azt is nagyon élveztük. Valójában ha akad egy kis időnk, inkább hazajövünk Debrecenbe, vagy otthon megnézünk egy filmet. Imádok a családi fészekben ülni, és a családommal lenni, vagy anyával „bandázni”. Sokszor meglátogatom a nagyszüleimet, és gyakran betérek ide a kávézóba, akár egyedül is, viszont az éjszakai élet egyáltalán nem vonz - szögezte le.

Házimunka kifulladásig

Áron az édesapját követvén tehát állatorvosnak tanul, és ő is amellett van, hogy néhány év múlva visszatérnek a hajdú-bihari megyeszékhelyre. Később jöhet a családalapítás, a háziasszony szerepe már nem idegen Gréta számára. - Néha túlzásba is viszem: imádok mosni, takarítani, vasalni, sokszor le is fárasztom magam. Igyekszem minél gyakrabban főzni, elég sokat vagyok a konyhában, igaz, nem vagyok profi szakács. Nokedlit például tudok szaggatni, de nem túlságosan szeretek - nevette el magát a DSC-SI klasszisa.

TN