Elkészült az erejével az ifjú lokista

Debrecen - Bereczki Dániel szerint az első félidőben nehézen ment a foci, nem igazán találták a játékukat az Újpest ellen.

A Puskás Akadémia ellen csereként, az Újpest ellen pedig már a kezdőcsapat tagjaként kapott bizalmat Bereczki Dániel, a DVSC saját nevelésű csatára Herczeg András vezetőedzőtől. Mindkét találkozón látszott, hogy a Loki 23-as mezét viselő játékos igen „jól lát” a pályán, a szélen remekül mozgott be az üres területekre, labdabiztos volt és merte vállalni az egy egy elleni küzdelmet is. Igaz, ezekből jó ötvenszázalékos arányban jött csak ki számára kedvezően. Ám ha megnyerte a párharcot, kapura tudott törni vagy be tudta adni a tizenhatoson belülre a labdát. Pontosan érkező társa azonban nem sokszor akadt.

Nem könnyű ellenük

Az Újpest elleni találkozót (2-1 a hazaiaknak) végigjátszotta, a lefújást követően kérdeztük a mérkőzésről. – Az Újpest kitűnő játékosokból álló, nagyon jó csapat. Bizonyították ezt azzal, hogy megnyerték a Magyar Kupát, és az ellenünk aratott győzelemmel a harmadik helyet is megszerezték a bajnokságban. Otthonukban főként nem könnyű ellenük játszani. Mindezzel együtt úgy érzem, jó meccset vívtunk velük. A mérkőzés előtt lezúdult hatalmas eső nem befolyásolta a játékot, így a végeredményt sem. Ez mind a két csapatra egyformán hatott, ugyanolyan feltételek között kellett játszanunk. Úgy gondolom, már mindenki találkozott ilyen pályaadottsággal.

És jött a második félidő

– Mindent megtettem, amit csak tudtam, nagyon sokat küzdöttem a pályán – folytatta a mérkőzésen nyújtott saját teljesítményével a fiatal csatár. – Ezzel együtt a mai találkozón nem vagyok száz százalékosan elégedett a játékommal, hiszen volt néhány olyan meccshelyzet, amit jobban is meg tudtam volna oldani. Az első félidőben nagyon nehézen ment a foci, nem igazán találtuk a játékunkat, és rengeteget kellett küzdenem, birkóznom a nálam jóval erősebb védőkkel. Ez nem feltétlenül feküdt nekem. De ennek ellenére úgy gondolom, hogy az első játékrészben is már párszor ki tudtam használni az adottságaimat. A második félidőben már az egész csapatnak sokkal jobban ment, igazából akkor kezdtünk el játszani. Meg tudtuk tartani a labdát, ebből jobban tudtunk profitálni a támadások építésében.

A végére, megmondom őszintén, nagyon elkészültem az erőmmel.”

Ha csatárként játszom, egyáltalán nem kedvező nekem, amikor küzdenem kell az erősebb fizikumú védőkkel. Ilyen esetekben nagy százalékban akár el is veszíthetem a labdát. Jobban fekszik nekem az a játék, amikor az üres helyekre be tudok mozogni, így szerzek előnyt magamnak. Utána pedig vagy beadom a labdát, vagy megpróbálok kapura törni.

KZS

[related-post post_id="3880285"]

[related-post post_id="3880285"]