Megtanulják, begyakorolják, majd elfelejtik

Debrecen - A harcművészet nem csupán arra tanít meg, hogyan védjük meg önmagunkat.

– A Bujinkan egy japán harcművészeti szervezet, melybe kilenc irányzat tartozik, ezek nindzsa és szamuráj művészetek. A kilenc irányzat közül hármat nem nagyon oktatnak, mert azok inkább a stratégiával foglalkoznak, hiszen régen nem az győzött, aki jól kardozott, hanem aki például jól tudott sereget irányítani, vagy el tudta rejteni a tudását. Mivel ez háborús harcművészet, rengeteg fegyver van benne. Nem az a fontos, hogy győzzünk, hanem hogy túléljünk. Mi nem használunk fizikai erőt, a harcos az ellenfél energiáját tudja a saját hasznára fordítani, így akár egy megfelelő gyakorlattal rendelkező, gyengének tűnő fiatal is képes felülkerekedni kigyúrt támadóján.

Régen Japánban annyira nem volt jelentősége az életnek, hogy bárkit bármikor megölhettek. A nindzsák azonban ezzel nem tudtak azonosulni, ők a családjukért éltek elszigetelten, és igen, elvállaltak bizonyos feladatokat, de nem ártatlanokat öltek, hanem katonákat. Ezért könnyű azonosulni a nindzsa művészettel”

– avatott be Vohradnyik Gábor, a Bujinkan Hoshi Dojo alapítója.

Legyünk nyitottak

A 2014 óta működő debreceni klub (mely a Böszörményi úton, a Budo Centrum második emeletén található) többek között küldetésének tartja, hogy tanuljuk meg önmagunkat megvédeni, fejlesszük a testünket és elménket és ismerjük meg, fogadjuk el önmagunkat.

– Edzéseinken megtanuljuk, begyakoroljuk, majd elfelejtjük a különböző technikákat, ha gondolkodnunk kell a következő lépésen, akkor „meghalunk”. Gondoljunk csak bele, az a betűt megtanuljuk szépen leírni, aztán a saját képünkre formáljuk, és később automatikusan építjük be a szavakba írás közben. A technikákat is átformáljuk a magunk képére, ezzel jobban megismerhetjük önmagunkat, könnyebben megy az elfogadás, a társadalomba való beilleszkedés. A mi tréningjeinken ezért sincs annyi hajlongás, mindenki olyan ruhában gyakorol, amilyenben szeretne. A lényeg, hogy fejlődjünk, önmagunknál akarunk jobbak lenni.

Itt nincs verseny, nem a győzelem a fontos”

– fogalmazott Vohradnyik, aki 2010-ben kapta meg az 5. dant Japánban, a sikeres Sakki teszt után.

Az edző arra is felhívta a figyelmet, hogy nagyon fontos nálunk az egészség is. – A versenysportban az ember hamar tönkreteszi magát, de mi akár nyolcvanon felül is tudjuk majd ezt űzni. Fontos szerepet kap a nyújtás, a jóga, étkezési tanácsadással is tudunk szolgálni. Azt valljuk, hogy legyünk nyitottak, elfogadóak, ugyanakkor persze egy kis gyanakvás sem árt, nézzünk a dolgok mögé is. Jelenleg tizen vagyunk az egyesületünkben, de folyamatos a tagfelvétel. Annak ajánlom a klubunkat, aki szeretne az életén változtatni, jobban meg akarja ismerni önmagát, és nem mellesleg elsajátítani olyan technikákat, melyek segítenek megvédeni magát.

Az őshazájában

Vohradnyik Gábor, a Bujinkan Hoshi Dojo vezetője, valamint a klub két fekete övese, Benyó Mátyás és Kovács József Japánban vett részt nemrégiben egy kéthetes harcművészeti tréningen. – Nekem harmadjára volt szerencsém Japánba látogatni, a többiek először voltak. Tanulunk, megismerkedünk a japán kultúrával, sok emberrel kerülünk kapcsolatba, tágult a világnézetünk. Hozunk haza technikákat és intuíciókat, nagyon hasznosak ezek az utak – mondta, majd azt is elmesélte, ő hogyan került kapcsolatba a Bujinkannal.

– Fiatal koromban nagyon felszínes voltam, bulizgattam, iszogattam, gyúrtam, a külsőségek voltak a fontosak számomra. Aztán egy egészségügyi probléma miatt meg kellett műteni, így a testépítést nem folytathattam.

Az egyik buliban kicsavarta valaki a kezem, és addig nem engedte el, amíg meg nem ígértem, hogy elmegyek egy harcművészeti edzésre. Annyira fájt, hogy kénytelen voltam a szavamat adni, amit nem is szerettem volna megszegni.”

Azzal, hogy ellátogattam arra a tréningre, a legjobb dolog történt velem. Egészen megváltozott az életem, művelt, diplomás emberek közé kerültem, én is elvégeztem az egyetemet, és egyre több dolog kezdett el érdekelni, például japánul is megtanultam – avatott be Vohradnyik Gábor.

HBN