Világbajnok magyar lányok: szív és akarat diadala

Debrecen - A csoportkör után hitték el, hogy meglehet a végső győzelem.

A magyar kézilabdázás történetének negyedik világbajnoki címét szerezte meg a hétvégén az U20-as női junior kézilabda-válogatott. A cívisvárosban megrendezett világeseményen Golovin Vlagyimir tanítványai mind a nyolc meccsüket megnyerve, teljesen megérdemelten hódították el az aranyérmet.

A diadalnak részese volt a DVSC három kézilabdázója is: Pénzes Laura, Román Dorina és Tóvizi Petra hazai közönség előtt élhette meg a torna minden pillanatát. Közülük a legtöbbet Tóvizinek volt lehetősége beletenni a közösbe, a kiváló beálló 15 góllal és remek védőmunkával járult hozzá a végső sikerhez.

Magukért és a szurkolókért

Nagyon szerettük volna megnyerni a világbajnokságot, és a csoportmeccsek alatt tudatosult végleg bennünk, hogy meg is lehet ezt csinálni"

– tekintett vissza az elmúlt két hétre Tóvizi. – De én személy szerint már az elejétől hittem ebben, mondtam is a lányoknak, bennem fel sem merült, hogy hazai közönség előtt kikaphatunk, abszolúte megállíthatatlannak éreztem magunkat. Tudtuk, hogy nem szabad nagyon előre tekintenünk, mindig a következő meccsre kell koncentrálnunk. Természetesen, ahogy jöttek a győzelmek, az emberben óhatatlanul felmerül, hogy vajon meddig juthatunk. A lányokon először a csoportkör után láttam, hogy elkezdte őket komolyan foglalkoztatni ez a dolog. A hazai pálya jelenthetett volna számunkra egyfajta nyomást is, de nem így lett, mert egymásért, a szurkolókért és a kézilabda szeretetéért játszottunk.

Beérett a munka gyümölcse

Petra elmondása szerint a világbajnoki cím annak köszönhető, hogy nem egy sora volt a válogatottnak, hanem egy komplett csapata. Bárki került a pályára, hozzá tudott tenni a játékhoz, ráadásul mostanra álltak össze végleg, nagyon erős egység alakult ki a játékosok között az öltözőben és azon kívül is.

A szív, az akarat és a kitartás vitt minket előre. Az együtt töltött éveknek most érett be a gyümölcse, most sikerült feltenni a pontot arra a bizonyos i-re."

– Akkora élmény volt ez a két hét, hogy szerintem bármikor majd visszatekintünk erre az időszakra a pályafutásunk során, mindig tudunk majd erőt meríteni ebből az emlékből – mosolygott a fiatal kézilabdázó, aki utólag bevallotta, arra számítottak, pár száz ember fogja végigizgulni a mérkőzéseiket, ehhez képest már az első találkozón több ezren voltak a lelátókon. – Álmunkban nem gondoltuk, hogy ilyen hatalmas érdeklődés lesz irántunk. Azt hittük, leginkább a családtagok, barátok fognak kilátogatni, ehelyett rengetegen voltak, a döntőn pedig abszolút telt ház, illetve a tévé előtt ülve is tömegek drukkoltak nekünk. A szurkolóink voltak a nyolcadik ember a pályán, jóban-rosszban ott voltak velünk, nagy szerepet játszottak abban, hogy ki tudtunk lábalni a találkozókon előforduló hullámvölgyekből – mondott köszönetet a drukkereknek.

Szusszanásnyi pihenő

A csapat a győzelem után is együtt maradt, hogy megünnepelje a világbajnoki címet, de többre nem jutott idő, hiszen a klubokban már megkezdődött a felkészülés a következő idényre, és természetesen ott is számítanak a fiatal kézilabdázókra. Tóvizi is kapott egy szusszanásnyi időt a DVSC-től, de a nemsokára már edzésre kell jelentkeznie.

– Most még nem érzem magam fáradtnak, még dolgozik bennem az elmúlt két hét, de az ilyen meccssorozat eléggé ki tudja meríteni az embert, amit idővel biztos meg fogok majd érezni. A Lokitól egy hét pihenőt kaptam, de azután már én is bekapcsolódok a munkába. Nem mondom, hogy már azonnal mennék, de jó lesz visszatérni a lányok közé. Ők is ott ültek a lelátón és szurkoltak nekünk, ami nagyon jól esett.

MSZ

[related-post post_id="3921913"]

[related-post post_id="3922765"]