Az élet bölcsőjében segédkezhetett

Debrecen - A debreceni testépítő, Bohos Kornél tíznapos misszióban vett részt.

Nemrég tért haza Afrikából a vb-ezüstérmes bodybuilder, Bohos Kornél. A sportoló az Afrikáért Alapítvány szervezésében egy orvosi rendelő felújításában vállalt szerepet Kongóban.

– Gyerekkori álmom volt az élet bölcsőjébe eljutni, mert én is sokszor láttam a National Geographic csatornán az Afrikáról szóló műsorokat – mesélte a testépítő. – Pletser Ádám barátom vetette fel, hogy lenne egy lehetőség kiutazni a kontinensre missziót teljesíteni. Hívták a budapesti Afrikáért Alapítványtól, hogy szeretnék, ha együttműködnénk velük. Látták ugyanis, hogy a Heim Pál Gyermekkórháznak már gyűjtöttünk korábban, és szimpatikusak vagyunk, illetve tetszik nekik a Cutler Gym teremhálózat segítőkészsége. Tíznapos misszióra vállalkoztunk, Kongó volt az úticél, az angolai határ mellé érkeztünk meg egy aprócska faluba. Szokták mondani, hogy valami az Isten háta mögött van, na, ez még annál is eldugottabb helyen volt.

El sem tudják képzelni az európaiak, hogy milyen körülmények között élnek ott az emberek... A megérkezéskor gyomoridegem volt, nem értettem, mit keresek itt."

– Az a baj, hogy túl sok filmet nézünk, ezért azt hisszük, hogy mindenki vadember ott, de ez közel sem így van. Amikor leszállt a gépünk a fővárosban, Kinshasában – ahol sem szemétszállítás, sem közmű nincsen –, mindenütt ujjal mutogattak ránk, és hangot is adtak a csodálkozásuknak, hogy hú, fehér ember! – magyarázta Bohos Kornél.

Visszaadott valamit

Tizenkét fős csapat tagjaként repült ki, az orvosnők ellátták a helyieket gyógyszerekkel és jó tanácsokkal, a férfiak pedig segítettek felújítani egy orvosi rendelő. – Katasztrofális állapotban volt az épület, ép eszű ember oda be sem tenné a lábát, de nekik az volt a természetes. A misszió szervezője és fővédnöke, a 15 éve Magyarországon élő France Mutombo Tsimuanga volt, aki az Afrikáért Alapítvány elnöke. France koordinálta a kinti munkát, mi pedig betonoztunk, festettünk, mikor mire volt szükség. Egy vályogépületen dolgoztunk, amelyen sem ablak, sem ajtó nem volt. A helyiek is sokat segítettek, bár előtte mindenki fényképezett bennünket, csodálták, hogy a fehér emberek dolgoznak. Ők azt szokták meg, hogy a fehérek inkább dolgoztatnak. Kontrasztos az ottani világ: nincs világítás, nincs víz, de van mobiltelefon. A műanyag flakon elborít mindent az utcán, ám mindenkinek van telefonja, ennyi ért el hozzájuk a nyugati civilizációból. Esténként kint ültünk a ház előtt a tűz körül, sütögettük a húst, és főztük a rizst, amit kivittünk magunkkal – mondta Kornél, aki tizennégyféle védőoltást kapott az utazás előtt, és a malária elleni gyógyszert még most is szednie kell. – A falusiak nyolcvan százaléka maláriás, ám ők nem szednek ellene semmit, úgy veszik, mint mi itthon a megfázást – árulta el a sportember.

– Nagy hatással volt rám ez a tíz nap, szeretnék a továbbiakban is részt venni ehhez hasonló missziókban, nagyon sok ötletünk támadt ezen a téren a jövőre vonatkozóan. Itthon is akarunk valami hasonlót szervezni önkéntesekből, hogy segítsünk az elesetteken, a gyermekeken és az állatokon. Amikor elkezdtem fiatalon edzeni a falunkban, kérdezték, miért kínzom magam, és mondták, hogy ennek semmi értelme. De most mégis látszik az értelme a közel huszonöt évnyi edzésnek, ugyanis a sport révén juthattam el például Kongóba is, és segíthettem. Mint Arnold Schwarzenegger, az Élet 6 szabályában kiemeli: mindig adj vissza valamit. Most visszaadtam talán valamit. Érdekes, erre rímel a már említett France szlogenje is, mely szerint "az a kérdés, milyen lábnyomot hagysz magad után."

- Tamás Nándor -