„Jova” barátokra lelt nálunk

Debrecen - A Loki futballistája remekül érzi magát Debrecenben és már a magyar nyelvvel is jól elboldogul. „Sportolók civilben”: Aleksandar Jovanovic.

Nem volt nehéz dolgunk, amikor rovatunk számára cikket akartunk készíteni a DVSC 34 esztendős játékosával, Aleksandar Jovanovic-csal, ugyanis a futballista remekül beszél magyarul. „Jovával” egy belvárosi kávézóba ültünk be, ott fogott bele meséjébe a kezdeti nyelvi nehézségekről. – Hihetetlenül nehéz nyelv a magyar – mosolyodott el. – Amikor az FTC-hez szerződtem ezelőtt hét évvel, semmit sem értettem, de még csak kiejteni sem tudtam a szavakat. Azt, hogy „öt”, hetekig kínoztam, mire kijött a számon – nevetett Jovanovics.

Sportos a kisfia is

– Ami Debrecent illeti, nagyon jól érezzük magunkat a városban – árulta el a 2014-ben érkezett középpályás. – Sok helyi barátom van, de mindig is voltak exjugoszláv labdarúgók a Loki keretében. Most nincs annyi, de korábban Brkoviccsal és Novakoviccsal voltam igazán jóban, most Könyves Norbi a nagy haver. Ő, ahogyan Takács Tomi is, szerbiai magyar. Stefan Vidovics személyében pedig a DVSE-ben is van egy montenegrói barátom, ám természetesen a tréner, Miroszlav Bajin is ismerősöm.

A futballistának van egy hétéves kisfia, és a feleségével most várják a második babát, a negyedik hónapban van a párja. – A fiam a Hunyadiba jár iskolába, úszóosztályba, és nagyon ügyes. De focizik is a DSC-SI-be Zolnai Lajos csapatában, vagyis sportos gyerek. A feleségem többnyire otthon van, mert nincs nagyszülői segítsége, persze, amikor tehetem, én is a családdal vagyok – fogalmazott a sportoló. Jovanovic könnyen megszokta Budapest után Debrecent is. – A fővárosban nagy a forgalom, ha napi két edzésünk volt, akkor szinte egész nap úton voltam. De szerettem Pesten lakni, gyönyörű hely, és sok barátom él ott. A cívisvárosban jóval könnyebben megközelíthető minden, 5-10 perc alatt ott vagyok bárhol.

Csodálatos város ez is, van minden, amire szüksége lehet az embernek, de mégsem akkora a nyüzsgés, és ez jó. A Nagyerdőn lakunk, közel a stadionhoz, az uszodához, és az iskola sincs messze”

– mondta Jovanovic, aki Boszniában született, aztán Szerbiában futballozott 2011-ig.

Imádja a kávét

– Nyilván olykor hiányzik az otthonom, de a legfontosabb, a családom velem van, tehát jól megvagyunk itt. Édesanyám Boszniában él, csak nyáron és télen találkozunk, azonban telefonon és skype-on tartjuk a kapcsolatot naponta. Ha ideje engedi, ő is el szokott látogatni hozzánk. Most a téli szünetben a feleségem szüleihez is elmegyünk Szerbiába. Két bátyám van, egyikük Svédországban lakik, másikuk Szarajevóban – avatott be bennünket a labdarúgó.

Amikor a hobbijáról kérdeztük, így válaszolt: – Nem sok szabadidőm van, de ha belefér, szeretünk beülni vacsorázni a családdal, vagy meginni egy jó kávét. No és meccseket nézek otthon, imádom például a Bajnokok Ligája-találkozókat. Eljárok a hazai vízilabda-mérkőzésekre is, és szurkolok a barátaimnak. Hamarosan elutazunk, két és fél hét pihenőnk lesz, egy hetet Boszniában, egyet Szerbiában töltünk. Az is lehet, hogy pár napra elugrunk Bécsbe is a feleségemmel. Nálunk január hetedikén van a karácsony, akkor már itthon leszünk Debrecenben, hiszen kezdődik az iskola, és az edzések is.

A táplálkozásra 30 éves kor után nagyon oda kell figyelnie egy sportolónak „Jova” szerint, ezért ő csak szárnyasokat és zöldségeket fogyaszt, esetleg ebédre tésztát, rizst. Az ételeket általában a felesége készíti el, a játékos csak kávét tud főzni, amiből naponta öt-hat is lecsúszik neki.

- Tamás Nándor -

[related-post post_id="4083608"]

[related-post post_id="4083575"]