Modern idők

„A kapós versenyző utaztatja és eltartatja magát, költségátalányai oly összegekre rúgnak, hogy miniszteri fizetéssel egyenértékűek. Az egyletek tűrik ezt, mert szükségük van a versenyzőkre. Hazánkban is roskadoznak az egyletek a versenyzők követelései alatt. Egy évtizede még a versenyző a maga költségén utazott, ma már az egyletek díjhajhászata oda fejlesztette a dolgot, hogy minden apró-cseprő versenyző kilépéssel fenyeget, ha nem utaztatják fejedelmi pompával. (…) Az egyletek álljanak össze, és állapítsák meg, hogy mily feltétel mellett, mily tagjaiknak adnak úti segélyt. A maximális segély az útiköltség és a szálloda legyen. A többit fizesse maga a versenyző, szorítsa meg kiadásait, áldozzon maga is.”

A fenti sorokat a Nemzet Sport vezércikkéből idézzük, és a nyájas olvasó nem tévedne nagyot, ha valamelyik aktuális számban kutakodna a szóban forgó szerkesztői dörgedelem után. A valóság azonban egészen más, még akkor is, ha a fentiek szinte szóról szóra illenének napjaink – már legalábbis a sportban – tejjel-mézzel folyó hazai viszonyaira. Csakhogy a patinás sportnapilap 110 évvel ezelőtti, 1910. április 9-i szerkesztőségi cikkéből idéztünk. És nem az olvasó a hibás, amiért az évszázadosnál is régebbi dolgozat mondandója ma is aktuális.

Főleg most, a koronavírus kiváltotta – a sportot mint iparágat szinte teljesen lenullázó – válság napjaiban. Ha valamikor időszerű volt a munkavállalói önmérséklet, akkor az igények önkéntes lefaragása, az össztársadalmi közteherviselés vállalása a busásan megfizetett profi sportolók részéről soha nem volt sürgetőbb. És nekem senki se jöjjön most az innen-onnan visszaköszönő mantrával, hogy nem a sportoló a hibás, ő csak elveszi azt, amit a klubok kínálnak neki! Most, amikor klubjának kiszolgáló személyzete vagy a szövetség alkalmazotti gárdája esetleg nem kap fizetést?!

Vész idején mások az erkölcsök, mint békeidőben. Pontosabban: valaha mások voltak.

1848. július 21-én a várpalotai nők arany és ezüst ékszereiket ajánlották fel a haza oltárán, a helyi posztócéh pedig a honvédek ruházatának előállítását vállalta ingyen és bérmentve. És most citálhatnám az akkori Magyarország szinte valamennyi településének lakosait.

Ja, hogy most más idők járnak? Valóban. Modern idők. A híradások olyan klubokról is szólnak (sportágat most ne említsünk, személyiségi jogokra való tekintettel…), ahol a sportolók már a 10-15 százalékos bércsökkentés hallatán is szívják a fogukat.

És nem a minimálbér tíz százalékáról lenne szó…