Örökifjan

A felvezetés most akkor lenne igazán frappáns, ha Fernando Alonso a Haas istállónál versenyezne, de jó az öreg az Alpine-nál is: a Formula–1-ben még 2005-ben és 2006-ban világbajnoki címet szerzett spanyolt vasárnap a külön ligában játszó Lewis Hamilton (Mercedes) és Max Verstappen (Red Bull) mögött a harmadik helyen intették le a száguldó cirkusz történetének első Katari Nagydíján.

A már negyvenesztendős pilótát legutóbb több mint hét éve szólították a pódiumra, 2014-ben történetesen a Hungaroringen lett második a Ferrarival.

2015 és 2018 között a McLarennel csak ötödik helyekig jutott, a következő két évben pedig nem is versenyzett az F1-ben. Tavaly indult a Dakar-ralin, de kipróbálta már magát az IndyCar-sorozatban is, a legendás 24 órás Le Mans-i viadalt pedig 2018-ban és 2019-ben is megnyerte a Toyotával – szóval, szó nincs arról, hogy berozsdásodott volna.

Az F1-be idén korábbi sikercsapatához tért vissza – amely már régóta nincs a csúcs közelében sem –, és ez csak hatványozta a nosztalgiafaktort a történetben. (Az Alpine korábban a Renault volt, Alonso anno ezzel nyerte a két világbajnoki címét.) Hősünket nagyon sajnáltuk, amikor februárban Svájcban kerékpáros edzése során csúnya balesetet szenvedett; a festői Luganóban egy hölgy elgázolta, nagyon sietett a helyi szupermarketbe, és nem nézett szét, amikor az autójával balra bekanyarodott a parkolóba…

Alonsónak az állkapcsa eltörhetett, ő maga nem tört meg. Katarig az idei tizenkilenc futam közül tizenhármon pontszerző volt, a Magyar Nagydíjon negyedik lett, most pedig újra a dobogón láthattuk. S jó volt ott látni.

Miként a Formula–1-ből idén 42 évesen kiszálló, 2007-es világbajnok Kimi Räikkönen is 2018-ban az Egyesült Államok Nagydíjának eredményhirdetésénél, a finn pilóta az utolsó ferraris évében még futamot nyert Austinban. A hétszeres vb-1. Michael Schumachernek pedig 2012-ben, 43 évesen összejött egy harmadik hely. Azon az Európai Nagydíjon amúgy Alonso (Ferrari), Räikkönen (Lotus), Schumacher (Mercedes) volt az első három sorrendje.

Jó látni, ha egy öreg harcos a régi fényében tündököl, mert ilyenkor kicsit mindig mi is visszamegyünk velük az időben, úgy érezzük, hogy éveket fiatalodunk. Többek között ezért is szorítunk az Alonsóval egyidős Roger Federerért, s tölt el bennünket jóleső érzés, amikor azt látjuk, hogy az idén ugyancsak 40 esztendős Zlatan Ibrahimovic még mindig bevágja a labdát a kapuba. Mert akkor mi is lehetünk örökifjúk.