HAON
Hajdú-Bihar vármegyei hírportál
november 3., vasárnap
Mi is megtettük, de csak a móka kedvéért. Amikor egy-egy világverseny csoportsorsolása előtt kialakulnak a kalapok, és mi, magyarok is érdekeltek vagyunk, óhatatlan, hogy átgondoljuk a lehetséges variációkat: melyik ellenfél lehet könnyebb, melyiket kellene mindenáron elkerülni, hogyan állhat össze egy halálcsoport, vagy éppen az ellentéte, egy olyan, amelyből az esélyesek esélyesekhez illő módon továbblibbennek a kieséses szakaszba.
Nem mintha ennek sok értelme lenne. Egyrészt nincs befolyásunk a sorsolásra, az nem kívánságműsor, a sors szeszélye alakít mindent, nincs más választás, mint elfogadni, amit dob a gép, de legfőképpen azért, mert egy olyan Európa-bajnokságon, amelyre mi is készülünk, egész egyszerűen nincs könnyű ellenfél. Erre éppen mi, magyarok szolgáltatjuk a legjobb példát, hiszen 2016-ban és 2021-ben is mindenki minket tartott a biztos kiesőnek, aztán először a csoportot megnyerve továbbléptünk, a következő alkalommal pedig a portugálokkal, a franciákkal és németekkel megmérkőzve egyetlen árva gólon múlott az óriási bravúr, ennyi kellett ahhoz, hogy ne játsszunk a nyolc közé jutásért.
Nem több ez egyszerű unaloműzésnél, amelynek során a vágyaink nyilván felülírják a realitást. Illovszky Rudolf, a Vasas edzőlegendája egyszer átfutotta a csapat őszi sorsolását, és közben mondogatta: itt nyerünk, ott döntetlen lesz, ott is, ezt megnyerjük, azt is, utána megint nyerünk. Egyik munkatársa közbevágott, és megkérdezte: „Rudi bácsi, egyszer sem kapunk ki?” Mire ő felnézett a szemüvege mögül, és ezt felelte: „A vereséget nem kell tervezni, az jön magától.”
A magyar válogatott tavaly szeptember óta nem kapott ki, ami Európában a leghosszabb veretlenségi sorozat, és nyilván nem tart örökké.
Természetesen senki sem tervezi a megszakadását, az például maga lenne a csoda, ha a jövő szeptemberig tartana, mert az jó eséllyel azt jelentené, hogy megnyerjük az Eb-t… Ugyanakkor az álmodozás során hogyan is nyithatnánk utat a szikár realitásoknak, hogyan is jelenthetnénk ki, hogy ettől vagy attól a csapattól biztosan vereséget szenvedünk? Még úgy sem, hogy ezúttal a negyedik, azaz elméletileg a leggyengébb kalapban olyan válogatottakat találunk, mint az Eb-n címvédő Olaszország vagy éppen Szerbia.
Szóval teljesen mindegy, hogyan alakul a sorsolás, csak a pályán, jövő nyáron, a meccseken derül ki, hogy kedvező-e vagy sem számunkra. Ettől persze még álmodozhatunk, most még ennek van itt az ideje. A valóság aztán úgy is szembejön egyszer…