Kicsit később, de legalább élve

A KM okt. 15. számában Dankó Mihály újságíró cikkét olvasva elgondolkodtam, és úgy határoztam, hogy néhány dolgot – amit vezetés közben tapasztaltam – megosztani a kedves olvasókkal.

Sajnos sokszor szerintem nem játszanak, inkább mintha egyesek szándékosan törnének az életünkre erőszakos előzésekkel és más vakmerő húzásokkal. Elnézését kérem a szerzőtől, de legjobb tudomásom szerint ma már a 8 általános sem feltétel a jogosítvány megszerzéséhez. (Legalább is nálunk a gépjárművezetői tanfolyam plakátján ez szerepelt: „nyolc általános iskola elvégzése nem feltétel”).

Korábban a határ megnyitása után, a keleti szomszédaink, az ők útjaikhoz viszonyítva sztrádának minősülő mi útjainkon ugyancsak a lovak közzé csaptak, amivel nagyon sok bajt okoztak, de ez a morál már finomult. Tapasztalataim szerint most inkább legújabb uniós szomszédunk közlekedési stílusán érzem az erőszakosságot, agresszívítást, legfőbbképpen a kisbuszok esetében. Félek a kamionoktól, ők megtehetik, hogy a 60 km/h-ás sebességre korlátozott kereszteződésben a balra lekanyarodó sávban szemrebbenés nélkül megelőznek.

Sok baleset forrása a mezőgazdasági és egyéb lassú jármű közlekedése a főutakon. Megértem, az őszi betakarítási munkák miatt erre kényszerülőket, de lehetne erre is valami megoldást találni, ahogy pár hete minket is el tudtak terelni földúton, erdőn és almáskerteken keresztül a vajai elágazás előtt, ahol két halállal végződő tragédia történt. A traktorok azokon földutakon könnyebben el tudnának menni, mint a drága alacsony építésű személyautók.

A másik az országutak fantomjai, azok a gyors, sok lóerős versenymotor kategóriába tartozó kétkerekűek vezetői, akik az utak királyának érzik magukat. Lehetne sorolni nagyon sok veszélyforrást.

Számomra a csúcs az volt, amikor egy 60 km/h-ás sebességre korlátozott kereszteződésben megelőzött egy Simson segéd-motorkerékpár! De előztek már meg vasúti sínen, záróvonalnál, forgalomtól elzárt területnél stb. is melyeket sokan nem vesznek figyelembe.

Érdemes ezeken elgondolkodni, 80-90-es tempóval is elérhetjük úticélunkat, kicsit később, de élve! Előzött meg már olyan autó is, amit egy pár kilométerrel odébb vissza előztem, csakhogy míg az én négy kerekem még az aszfalton volt, addig az övé már az égboltot nézte az út menti árokban! Tudom az ittasan, vezetői engedéllyel nem rendelkező, vagy a forróvérű „majd megmutatom, ki vagyok én” mentalitású, volán mögé ülőknek ez falra hányt borsó, de hátha a környezetükben élők a fenti sorokat olvasva valamilyen módon tudnak hatni rájuk. Szívleljük meg ezeket, mert mindannyiónkat haza várnak!

 - Ifj .Szabó Gábor , Tarpa -