Szél hozta a tó kapitális ajándékát

– Sötétedés előtt nem sokkal érkeztem horgászvizünkre, a Milotai Süllős Bányatóra. Próbáltam viszonylag feszesre húzni a zsinórt, és bekapcsoltam a nyeletőféket a leglazább fokozatban. A viharos hullámok alatt a halak semmilyen életjelet nem adnak magukról. Még nem volt teljesen sötét, amikor az erős szelet is túlszárnyalva felvisított a nyeletőfékem. Az orsó karját elforgatva (ez a nyeletőfék kiiktatását szolgálja) határozott mozdulattal bevágtam, és egyből heves ellenállást éreztem. Számolva az ilyen kapásra, a másik féket is viszonylag lazára állítottam, így a bevágás után is dolgozott a fék, futott lefelé zsinór, csak lassabban, mert ez a fék már szorosabb volt. Ezzel el is kezdődött a hal fárasztása.

ajándéka volt, és bár különleges

és értékes egy ekkora hal, az csak töredéke

annak az értéknek, amit egy ilyen horgászélmény

és az ennek során szerzett tapasztalat jelent. Lámpámmal

rávilágítva csak gyönyörködtem a szép

testû, aranysárga színû halban, majd óvatosan

kiemeltem szájából a horgot, ezután

két kézzel alányúlva kivettem a szákból,

így helyeztem a vízre, finoman útjára engedve.

Pár másodpercig csak állt egy helyben, majd az életét

egy rövid farokcsapással megköszönve nagy

sebességgel a mélység felé iramodott.

Szokásomhoz híven most is kikapcsoltam a visszaforgásgátlót, és hagytam, hadd meneküljön teljes erejéből. Közben a zsinórt a hajtókarral feszesen tartva a botoktól a stégre mentem – ami dobó és fárasztó helyül szolgál. Míg én megtettem az 5-6 m-t, halam addig legalább 30 m. zsinórt lehúzott, de a bottal kicsit keményebben rátartva sikerült is megállítani, majd megfordítani. A meglepődött haltól gyorsan visszanyertem az „ellopott” 30 m. zsinórt, de utána megint feleszmélt, és hevesen ellenállt, ugyanabba az irányba akart menekülni. Egyre keményebben tartottam a botot, és éreztem, hogy halam most már engedékenyebben viselkedik.

Már csak vagy 15 m-re volt tőlem a hal, és ez az pont, ahonnan a legnehezebb közelebb hozni őket. Ez most is így volt, háromszor is heves kirohanása volt, de mindig sikerült pár méter szökés után visszafordítani. Öt méterre volt tőlem, mikor sikerült megpipáltatni, és ettől fel is feküdt, de szákoláshoz túl nagy volt ez a távolság. Rövid viaskodás után már szákolható távolságba került, rövid pipáltatás után egy pillanatra felfeküdt, de ekkor alá is merítettem szákommal, így már csak abban vergődött. A fárasztás kb. 20 percig tartott. A partra kiemelve láttam, hogy gyönyörű, kerek tőponty, 14-15 kilógrammosra becsültem.

- Dankó Mihály -