Csapó 1: forog a STÁB című film Nyíregyházán

Szerethető és utálható emberek, szerethető és meghökkentő, hétköznapi, de azért mégis intim, pletykás-leskelődős pillanatokkal tarkított történetben. Szerethető környezetben, de olyan élethelyzetben, hivatásban, amelynek kulissza titkait mindenki szeretné meglesni. A vágyott sztárvilág csillogásától az egyszerű ember elesettségéig. Szórakozás, nevetéstől a sírásig. De ne rohanjunk előre ennyire a történetben. Most még csak azt látjuk, ahogy Judit – tudják, az a helyre begyes, fél negyvenes, (szóval harmincöt éves), fekete hajú, epedő szemes, de elérhetetlenül bájos, dekázva kedves – ül egy nyolcadagos lecsó költemény tetején. Ilyen konyhai baleset általában akkor történik meg az emberrel, ha elvált édesapja konyhájában próbál meg a rajta kívül kan-bulinak tekinthető társaságnak meglepi vacsorát csinálni. A mélypont azonban nem a váratlan trónolás a lecsó közepén, hanem egy sikertelen napközis tanár néniben megfeneklett pedagógus karrier, az „egyedül nevelem gyermekemet” családmodell, és hapsi sehol a láthatáron, csak béna pacákok unalmas estéken.
És az ajtóban öt bamba férfi: Apc, Bred, Karesz, Rendes úr és Sanyi. Ez egy halmozottan szerencsétlen csapat, de hogy lesz belőlük forgatócsoport? Hogyan találják meg, illetve hogyan találják meg őket a városi sztorik a bűnügyektől a családi tragédiáig? Hogyan kerülünk egyre közelebb a nagy családi titokhoz, miközben a mama meg sem jelenik a képen, csak lányával telefonálva pocskondiázza volt férjét? És végighallgatjuk Bred összes hódításának nyomdafestéket tűrő és nem tűrő részleteit, de eközben azért drukkolunk, hogy inkább ő melegedjen össze Judittal, mint a finoman, de erőteljesen nyomuló Rendes úr. Judit, akit csak Stáb Juditnak becéznek, persze végig packáztatja szerencsétlen fiúkat részről részre, miközben a szeme sarkából méri őket, nézi, ahogy ketten együtt tökéletes apjaivá válnak Rolinak. De csak eggyel bújhat ágyba? Látjuk, ahogy a kis szerencsétlen Sanyiból hogyan lesz használható gyártásvezető, és neki köszönhetjük, meg Apc vezetési rutinjának, hogy végigrohanjuk a várost, és ott történik előttünk STÁB-bal valami, ahol tegnap vagy ma még mi jártunk.