Olvasóink írják: Globális semmittevés

A Szabolcs Online a napokban egy olyan témával kapcsolatban jelentetett meg interjút, mellyel szinte már (bőrünkön is) naponta szembesülünk. Dr. Gyulai Iván ökológust kérdezték a globális felmelegedés problémájáról. Be kell valljam, néha már a hideg futkos fiatal gerincemen, mikor újra és újra ezzel a problémával szembesülök, amit nevezhetnénk kérdéskörnek vagy vitatárgynak is, a legmegfelelőbb kifejezés mégis talán az „egy megoldatlan ügy”.

Sajnos hasonlít a világbékéhez, hisz egy olyan dologról van szó, amit hiába firtatunk ezernyi flekkben, akarjuk ágyban, párnák közt, vagy az utcán jó barátunknak előadva, megoldatlan marad. Sajnos ez van emberek, bele kell törődnünk végre! Vagyis miket beszélek, hisz ez már rég megtörtént…

Nem hallani sehol mást, csak doktorok, tudósok, szakemberek felhívásait és a másik oldal, a közember időjárási viszontagság miatti jajveszékelését. Közös mindkét esetben, hogy – Gyulai István szavaival élve – „áltatják magukat a számokkal való játékkal, s képtelenek rávenni magukat a valós intézkedések meglépésére.”

Mivel e mondat magáért beszél, annyit fűznék még hozzá, hogy legalább azt eldönthetnék a szakértő urak, hogy mi a valóság és csak utána tennék közzé. Egyik nap azt olvasom egy írott médiumban, hogy annyira olvadoznak a sarkköri jégpáncélok, hogy félő, hamarosan (párszáz év múlva) teljesen elfogynak, aminek végzetes következményei lesznek (áradás, miegymás). Másik este egy dokumentumfilm magyarhangja máris megcáfolja frissen szerzett tudásomat, hisz: az Antarktisz legnagyobb részét több kilométer vastag jégréteg borítja, amely sosem fog elolvadni.

Érthető, ha össze van zavarodva mindenki, esetleg pártokra szakadnak, és mint a parlamentben szokás, bármivel érvelnek, csak hogy megvédjék saját hírforrásuk igazát (ami valószínűleg azért szimpatikusabb, mint a másik, mert az a csatorna tisztább a tv-n).

Nem csak a bioüzemanyaggal felturbózott járművek vételével, és az ezeket beszerezni képtelen „szerencsétlenek” szóbeli ostorozásával nyerhetünk éveket bolygónkat, sőt…

Elég neki a mellébeszédek, számok, viták hibernálása és egy tudatosabb, megfontoltabb fogyasztás. A károsító tevékenységek szükségek legyenek, ne pedig halmozott kedvtelések, amik mással is helyettesíthetők (kisbabát autókázással elaltatni?). Hisz kit érdekel, idén pontosan hány fokkal szélsőségesebb a hőmérséklet, ha egyszer azt is tudjuk, mit kell tennünk ellene?

Én például e sorok számítógépre vetésével elpazaroltam egy „jó adag” elektromos energiát. Másokhoz hasonlóan csak karakterekben papolok, e mellett pedig még a Föld erejét is szívom. Igen, tudok róla, de szükségesnek éreztem.
Takács Nóra