Olvasónk írja: Cimbalom helyet Yamahacsárdás

Mielőtt bárki utánanézne, mit is jelent a Yamahacsárdás, bevallom én találtam ki. Abba lassan már beletörődtünk, hogy a rádiók csatornáin nem szólnak nóták, népdalok, csak hajnalban egy félórát. Megértjük, hogy gazdasági okok miatt csak nagyon kevés helyen van cigányzene. (Tény, hogy megyénkben alig lehet egy komplett cigányzenekart kiállítani.)

Lassan megszokjuk, hogy bálok, lakodalmak zenéit olyan emberek szolgáltatják, néhány kivételtől eltekintve, akik két gombot ismernek a „hangszeren”: a ki- bekapcsolót.

Nemrégiben térségünk jeles rendezvényén vettem részt, ami a múlt felidézéséről, a régi népi ételek bemutatásáról szólt. Az egyik fellépő csoport szép babos, pöttyös ruhában – idősek, fiatalok vegyesen – jelent meg a színpadon. Indul a zene, feszült figyelem a nézőtéren. Még feszültebb a hangulat az előadók között. Megszólal a basszus, a dob „effekt” és belevágnak a „Yamahacsárdás”-ba.

Felcsendülnek a népszarű műdalok egymás után. Pár méterre arrébb három cigányzenész (hegedűn, brácsán, nagybőgőn) ugyan ezt játszák. Próbálják eladni magukat, kevés sikerrel. Láttam már olyan néptánccsoportot, mely magnóról előre felvett zenére táncolt, igaz meglehetősen zavartan. De hogy egy 8-10 fős énekes csoport, napjaink hangszerével kísérve énekeljen, ez nagyon meglepett.

Szerintem az a három zenész élethűebben el tudta volna „kísérni” a társaságot. Ha már ez kell, legalább népi zenekarral vették volna fel a zenei alapot. Távol áll tőlem a szereplők és vezetőjük megbántása, de a közönség soraiban néhány vájtfülű, igényes embert bántott a dolog. Lehet, hogy többe kerül a népi kíséret, de hatásosabb. Ha pedig nem telik rá, inkább énekeljenek szabadon, zenei kíséret nélkül.

- Egy fehérgyarmati olvasó -