Régi, igaz történet: a kanászból lett tanácselnök

Egykoron a falunk főutcáján egy jó kiállású legény, nevezzük Bercinek, hajtotta reggelenként a nyájat. Nem csak megbízható kanász volt, de értett a gazdák nyelvén is. Berci mindenkinek annyi kismalacot jósolt, amennyit a fiaskoca gazdája szívesen hallott. Aztán, amikor mégsem következett be a nagy áldás, Berci sajnálkozva annyit mondott: – Hát nem gondoltam volna!

Történt, hogy a falunkban tanácselnök-választásra került sor. A kultúrház este dugig megtelt. A pipafüsttől sűrű levegőben gyéren világított a petróleumlámpa. A járási küldött a színpadról bejelentette: azért jöttünk most össze, hogy tudnának-e valakit tanácselnöknek javasolni? A hosszú csendet az egyik gazda (talán akinek tizenkettőt fialt a kocája?!) törte meg: – Hát itt van ez a Berci fiú, okos, tisztelettudó, válasszuk meg őt!

Másnap már a család fiatalabb tagja hajtotta a nyájat, Berci pedig beült a nagy fa asztal mellé és várt. Elsőnek a járásiak jöttek, s elmondták, mi az elvárásuk. A Szabad Föld című hetilap címlapján nagybetűkkel hozták: Falusi pásztorból lett tanácselnök Surányban. Berci néha a füle tövéhez kapott, de nem volt mit tennie, őt választották meg, hát nem hátrálhatott meg. Aztán jöttek a falubeliek, s Berci azzal szembesült, hogy nemcsak ígérni, de nemet mondania is tudni kell! Majd meg azzal, hogy jól olvasni-írni sem árt.

Néha a járásnál is szólni kell, mert elvárják. Egy idő után szomorúan tapasztalta, hogy a jól megszokott népszerűsége megcsappant, egyre többen mondták neki, hogy már sok mindent elfelejtett. Berci önkritikát gyakorolva tette fel önmagának a kérdést: – Képes vagyok én a hat elemivel arra, hogy egy falut vezessek?

Berci néhány hónap múlva lemondott. Indoka az volt: nincs annyi tudása, hogy a falut vezesse. A Szabad Föld már jóval kisebb betűkkel közölte: lemondott a kanászlegény. Sok év múlva is így sommázta tanácselnökségét: – Nagy tévedés volt! Berci ebbéli bölcsessége, bátorság a lemondásra ma is példa lehetne!

Filep Gyula, Beregsurány