Sok kicsi baki – ez így sokk

Felülmúlhatatlan tett volt tavaly egyszerre bajnoki és kupaaranyat szereznie a Betonút-NRK-nak. Idén akár duplázhattak is volna, ám mindkét döntőt elvesztették. Ráadásul hazai pályán – a Vasas játékosai lejthettek két alkalommal is örömtáncot a bujtosiban.

Az NB I. Ligabajnokság fináléjának mindent eldöntő, ötödik ütközete csütörtökön este álomszerűen kezdődött: csupán 15 pontot gyűjtöttek a fővárosiak a nyitószettben. A második játszma elején erősségük, Czakó egy szerva után megsérült, ölben vitték le a pályáról, majd később visszatért. Romokban hevert a magyar mezőnyben edződött vendégcsapat. Innen vesztett a Közép-európai Ligában felkészült Nyíregyháza.

Könnyes szemmel vették át az ezüstérmeket, miközben a Jókay-tanítványok euforikus hangulatban ünnepelték az újabb diadalukat. Az ezres nézőközönség hamar megfogyatkozott, bosszankodva hagyták el a lelátót. A cserék és az időkérések időzítése miatt dohogtak, az elszalasztott lehetőséget bánták, elvégre az aranytól karnyújtásnyira volt a csapat.

Fura látvány, amint Akimova, Erdősné és Merkószki egyszerre a sarokban toporog a meccs alatt... – Muszáj volt cserélnem, fel kellett rázni az együttest. Sajnos, a döntő fordulat elmaradt. A második játszma utáni görcsös akarás sok hibával párosult, amit a Vasas könyörtelenül kihasznált.

Sokk volt ez így – mondta Ludvig Zsolt, a Betonút-NRK vezetőedzője. – A magunk és mások által kitűzött célunkat elértük, hiszen kétszer is a döntőbe kerültünk. Az ezüstök értékesek, az persze egyértelműen fájó, hogy nem mi lettünk a legjobbak egyik kiírásban sem. Kevés hiányzott a címvédéshez. Le kell ülepednie a történteknek, tiszta fejjel átgondoljuk az évadot. Hétfőn Nyíregyházára érkezik a válogatott, közben és utána tervezzük a csapat jövőjét – jegyezte meg végezetül a klubedzőként egyben szövetségi kapitány Ludvig Zsolt.

- Ladányi Tóth Lajos -