Rocksztorik a színfalak mögül – Debrecenben is „beálltak” Lévai Balázsék

Debrecen - „Ti elértétek azt, amit mi középiskolásként szerettünk volna – ezt az élményt akartam megírni.” A rockkoncertkörutak kulisszatitkaiba, izgalmas, mókás, gyakran meredek történetekben bővelkedő világába avatja be az olvasót az ismert újságíró, Lévai Balázs legújabb, Beállás című regénye, melynek nyilvános debreceni bemutatóját április 6-án tartották a Roncsbárban.

Jeles muzsikusok is vendégeskedtek a találkozón: a Tankcsapda tagjai, valamint az aznap este fellépő Ganxsta Zolee és a Kartelből Zoli, illetve Big Daddy Laca. A kötetből Jámbor József színművész olvasott fel részleteket.

Amikor az élet már megírta

A „krimis beütésekkel” tűzdelt turnésztori eseményei egy elképzelt zenekar, az (egyébként szintén fiktív) electro-pszicho-beat stílusban játszó Black Sheep mindennapjai körül forognak. Lévai Balázs, mint azt az alkotói módszerek ismertetésekor felidézte, igyekezett apró történeteket összegyűjteni más-más rockbandák életéből. A Tankcsapda tagjai is bizalmukba avatták, sok időt tölthetett el velük a turnébuszban (ismeretes, a szerző dokumentumfilmet forgatott a zenekarról). Ganxstáékkal szintén elmondatott olyan sztorikat, amelyeket sosem mesélnének el – lehet majd találgatni, melyik történet kié volt. Ügyelt is persze arra, hogy könyvének hat főszereplője ne legyen felismerhető – s a tapasztalat igazolta az óvatosságot: Lévai szavai szerint ugyanis az emberek „nagyon meg akarják fejteni” a könyvbéli bandát, sokan felhívták vélt egyezések nyomába szegődve. Beépülnek valós elemek is a regénybe, például egyes helyszínek – a Roncsbár sem maradt ki belőle. Mindemellett az élet mindig szolgál meglepetéssel: a szerző megírta az egyik fejezetet minden részletében a fantáziájára hagyatkozva, s úgy érezte, nagyon jól sikerült – aztán, amikor beszámolt erről az élményről valakinek este a klubban, az illető azt mondta: szó szerint ez történt meg Ganxstával Veszprémben…

A magyarok prűdebbek?

Magukat a karaktereket szintén sok különféle személyiség vonásai alapján igyekezett megalkotni a kötet írója. E folyamatba konkrét, megtörtént események is beépültek; például egy szombathelyi koncertet követő elhajlás alkalmával Lukács Laci, a Tankcsapda frontembere elkezdett egyes szám harmadik személyben beszélni önmagáról, s ez annyira megtetszett Lévainak, hogy Hegemony figurájába „bele is gyúrta”…

A beszélgetést vezető Burai Árpád felvetésére, mely szerint a koncertkörutak alkalmával előforduló „filmszakadásos” élmények utólagos vállalását illetően a magyar rockzenészek mintha prűdebbek volnának, mint a tengerentúliak, Ganxsta rögvest közbevetette: azért, mert még szabadlábon akarunk maradni… Fejes Tamás viszont már-már elemzői éleslátással világított rá a problémára: – Nagyjából az első tíz év az, amikor a zenekarok vállalják a meredek sztorik felidézését – hallhattuk a Tankcsapda dobosától. – Később aztán jobban vigyáznak rá, mennyire folynak bele az éjszakai életbe, illetve hogy mi „megy ki” róluk a nyilvánosság elé.

A nem létező banda dalai

Lévai Balázs arról is szót ejtett: felvetődött, hogy film szülessék a Beállásból; de az nagy „falat”, egyelőre távolabb van a megvalósulástól. – Viszont ha mégis mozivászonra kerülne, akkor előbb meg kell írni a történetben szereplő, nem létező zenekarnak a dalait! – fordult mosolyogva a jelen lévő muzsikusokhoz. Szintén ekkor nevezte meg az alkotómunka fő mozgatórugóját: – Úgy éreztem, azt a világot, amelyben ti éltek, senki nem írta meg; ti olyan csávók vagytok, akik elértétek az életben azt, amit mi középiskolásként szerettünk volna – ezt az élményt szerettem volna megírni.

FGY

Egy-egy mondat

A rockélet „elhajlós” élményeiről