Nem rezeltek be a feladattól, ide nekik a nagyszínpadot!

Debrecen - Hogyan hangzik hét rézfúvóssal, két ütőssel, egy gitárossal és egy énekessel az Ez az a ház? A Kelet Brass Bandnek hála szombaton 16 órától a Campus Fesztivál National Instruments Nagyszínpadán kiderül. Interjú Koi Gergővel, a zenekar vezetőjével.

A rezes banda egy éve koncertezik rendszeresen, s már olyan sikereket kürtölhetnek világgá, mint az egri utcazene-fesztivál szakmai első helyezése, illetve a Tokajban és Szatmárnémetiben megrendezett hasonló versenyek közönségdíjai. A srácok ismert mai slágereket dolgoznak fel, fújnak Avicii-t, Punnany Massifot és 30Y-t, de hamarosan nagy álmuk is megvalósul, születőben van saját szerzeményük.

Mesélnél a zenei indíttatásodról, előéletedről?

Sportiskolába vágytam, de belázasodtam a felvételi napján. Fehérgyarmaton, szülővárosomban a zeneiskolában maradtak üres helyek, ott kezdtem az általánost. A harmadik évfolyamtól kötelező volt hangszeren tanulni. A zongorát választottam. Volna. Telített volt a tanszak, így kezdtem el trombitázni. Kezdetben nem lelkesedtem és mivel nem mutatkoztam túl tehetségesnek sem, magántanárhoz kezdtem járni, ő szerette meg velem a rézfúvós hangszert. Onnantól komolyan vettem e pályát, bekerültem az iskolai fúvószenekarba. Hetedikes koromtól pedig már egyértelmű volt, hogy ezt szeretném hivatásomnak, így a nyíregyházi művészeti szakközépiskola elvégzése volt a következő mérföldkő, majd a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának öt éve következett. Megéltem néhány megerősítő sikert: évekig dolgoztam együtt Szentpáli Rolanddal a világ egyik legjobb tubásával és Varnus Xavér orgonaművésszel. Eközben egyre jobban izgatott a könnyűzene. Elkezdtem a debreceni Skafunderz zenekarban játszani, ami eleinte nagyon népszerű volt. Az egykor fiatal rajongók azonban idővel családapákká,-anyákká váltak, csökkent a fellépések száma. A turnézást, a könnyűzenei koncertek hangulatát, az érzést hiányoltam, ezért saját zenekart alapítottam Tamásiban, ahol hét évig dolgoztam zenetanárként. A Happy Street Band már hasonlított a mostani együttesemre. A nagyon lelkes, ám amatőr zenészekkel egy idő után azt éreztem, hogy nem fejleszthető tovább a produkció. Akkor kaptam egy álláslehetőséget Nyíregyházán. Azzal a gondolattal költöztem vissza, hogy a zenészbarátaimmal megalapítom a Kelet Brass Bandet.

Egy éve koncerteztek aktívan, számos rendezvényre kaptok meghívást, a versenyekről rendszerint díjjal tértek haza. Belülről nézve, miben látod a népszerűségetek receptjét?

A sikeresség alapja a jó számválasztás. A brass band stílus érdekessége, hogy megmutassuk, trombitákon, harsonákon, tubán nem csak a Szamos menti induló lehet eljátszani, hanem a mai modern slágereket vagy ismert örökzöldeket is. A másik fontos összetevő a jó, minőségi hangszerelés. Harmadrészt pedig profi zenészekkel kell dolgozni. Olyanokkal, akik úgy kezelik a hangszert, ahogyan csak akarják. Onnantól kezdve már csak az marad, hogy barátság legyen közöttünk. Szerencsére mindez nálunk megvan. Ezek miatt tudjuk mi magunk élvezni ezt a táncolós, bulizós stílust, s tudjuk átadni a közönségnek is a jó hangulatunkat.

Elsősorban a jó számválasztást emelted ki, s a stílus is feldolgozások felé terel. Vannak azonban brass bandek a világon, amelyek saját szerzeményekkel is tudnak már népszerűek lenni. Van vágy, törekvés bennetek saját számok megalkotására?

A banda nemrégiben nyert az egri utcazene-fesztiválon egy jelentősebb összeget, amelynek nagyobb részét arra szeretnénk költeni, hogy profi stúdióban felvehessünk egy saját dalt. Hetek kérdése és befejezem a megírását. Szeretnénk klipet is forgatni hozzá. Őszre meglesz az első saját számunk. Szeretjük a feldolgozásokat, de valóban belecsempésznek egy-egy saját művet is a koncertjeikbe a világhírű brass bandek. Így tesz az egyik kedvencünk a Lucky Chops is.

Hogyan képzeled el a zenekart öt év múlva?

Szeretném, ha addigra már teljesen összenőnénk, csiszolódnánk. Egy borzasztóan profi együttest látok magam előtt. Bár egy év alatt is sokat fejlődött a csapat, de öt év múlva azt remélem, országosan ismert banda leszünk, több saját számmal. Egy nemzetközi turnét is el tudnék képzelni addigra a csapattal.

Utcazene-fesztiválokon rengetegen hallhattak már titeket, de akkora színpadon, mint amilyenre a Campuson léptek, talán még nem játszottatok. Mit jelent ez a tagoknak? Hogyan készültök?

Egyetlenegyszer voltunk hasonló helyzetben, a Budapest Parkban, a Punnany Massif előtt fellépve több ezer embernek fújtuk, ám akkor csak egy hatperces egyveleg erejéig. Most egy egész órát zenélünk a Campuson. Senki sem ijedt meg a feladattól, mindent bele fogunk adni, hogy jól sikerüljön. Mivel az együttes fele debreceni kötődésű, különösen készülünk rá mindannyian lélekben és próbákkal is. Elképesztően örülünk, hogy ilyen lehetőség vár ránk.

Számíthat újdonságra a koncertjeiteket már esetleg ismerő közönség is?

Teljes létszámmal, tízen lépünk fel és lesz egy vendégünk is. Új hangszerrel színesítjük a hangzásunkat, Ifjabb Bölcskei Gusztáv barátom gitárral áll közénk, hogy kipróbálhassunk, hogyan szól például a Tankcsapda-egyvelegünk gitárral és rézfúvós hangszerekkel együtt.

- Megyesi-Horváth Borbála -