Nem szorulnak megmentésre a gidák!

Hortobágy - Az ember nevelte gidák sorsa kérdéses, nem lehet őket csak úgy visszaengedni az erdőbe.

Jelenleg három őzgidát is gondoznak a Hortobágyi Madárkórházban. A két suta és egy őzbak 2-4 hetesek és kecsketejet kapnak.

– Gyors egymásutánban került be hozzánk a három gida. Az elsőt egy ember árulta ezer forintért az útszélen, egy másiknak Tiszaszentimrénél autó ütötte el az anyját, el is pusztult. A harmadikat a napokban hozta be egy traktoros, aki munka közben ütötte el a magas növényzetben lapuló állatot. Neki a gerince sérült, de nem tört, a röntgenfelvételek alapján biztató a gyógyulása – sorolja dr. Déri János, a madárkórház vezetője.

A bakokkal nehezebb

Először féltek a kecskétől, az ment utánuk, hogy megetethesse őket, majd megszokták, felismerték, hogy tőle jön az étel, mostanra a gidák üldözik a kecskét, akinek kissé már megterhelő a feladat. A harmadjára bekerült őzet ezért már cumisüvegből etetik.

– Hogy mi lesz ezekkel az őzekkel, azt nehéz megmondani, sajnos, nem lehet csak úgy visszaengedni őket az erdőbe. A sutákkal könnyebb a helyzet, kellő idő után valószínűleg a hortobágyi vadasparkba kerülnek más őzek közé, ahol leszoknak az ember közelségéről, eltanulják a többiektől, amit tudniuk kell, s ha minden jól alakul, talán visszamehetnek a természetbe, ahol elvadulhatnak – magyarázta az állatorvos.

– A bakokkal az a probléma, hogy amikor ivarérettek lesznek, egyéves koruk körül, akkor bizonyos szagok, illatok ingerlik őket; ez sajnos a humán női ciklusra vonatkozóan is igaz, s ilyenkor támadóan léphetnek fel. Ráadásul agancsuk kezdetben nem ágazik még el, hanem egy hegyes, tőrszerű képződmény, és ezzel bizony komoly sérülést tudnak okozni. Amellett, kifejlett korukban területüket is védelmezik, megpróbálják elzavarni a betolakodókat. Ha a fenti agresszív viselkedések egy olyan őzbaknál nyilvánulnak meg, amely ismeri az embert és nem fél, vagy nem eléggé fél tőle, akkor bizony az emberre is veszélyes lehet! Bár a kézből nevelt bakot is elhelyezhetjük vadasparkban és megpróbálhatjuk visszavadítani, nem tudjuk kontrollálni, hogy ez mennyire sikerül. Ezért kevesen vállalják fel azt, hogy őzbakot visszaengedjenek az erdőbe – mondta Déri János.

Nincs egyedül

Mivel most van az őzek ellési időszaka, és az erdőben kirándulók, de akár a külterületeken autózók is találkozhatnak velük, néhány dologra figyelmeztetett velük kapcsolatban a madárkórház vezetője.

– Sajnos minden évben kerülnek be hozzánk elhagyottnak hitt gidák.

Nagyon fontos, hogy ha valaki őzgidát talál a fűben, gabonatáblában, aljnövényzetben lapulva, soha ne nyúljon hozzá! Ne érintse meg, és főleg ne vigye magával!"

– Anyja valahol a közelben van, s a kicsi gida egyetlen védekezési stratégiája, hogy észrevétlenül meglapul. Kerüljük ki, hagyjuk ott! Ha esetleg olyan helyen találjuk, hogy muszáj arrébb tenni, akkor fűcsomóval, szalmával, esetleg kesztyűvel érintsük meg és helyezzük biztonságba! – kéri a szakember.

Mint mondta, bár a mezőgazdaságban dolgozók ismerik a vonatkozó szabályokat, mégis, olykor tőlük is kapnak aratógéptől sérült őzeket. Egyébként a munka megkezdése előtt szokták zajt csapva, vagy a táblát egy kötéllel finoman „átfésülve” elriasztani az állatokat, és van, hogy egy védőláncot helyeznek a vágókasza elé. Az is fontos, hogy belülről kifele haladjon a gép, így az őz folyamatos takarásban el tudja hagyni a táblát. Fordított esetben azonban a végsőkig ott maradhat a gida a magas növényzetben, míg a traktor el nem éri.

Otthon semmiképp!

– Ha mégis megtörtént a baj, és valahogy „hozzájutottunk” egy gidához, eszünkbe se jusson magunk felnevelni! Vigyük el vadászoknak, vadasparkba, állatkertbe, vagy akár a madárkórházunkba, ahol szakszerűen gondoskodnak róla! Addig is, csak kecske- vagy juhtejet kaphat, tehéntejet ne, attól hasmenése lesz és el is pusztulhat – int az állatorvos.

SzT