A Dunántúlon versenyeztek a hajdú-bihari vízszerelők

A legjobb „vizes” szakemberek múlt héten, egy országos szerelőversenyen bizonyították be, hogy nem csak pontosan, de rendkívül gyorsan is tudnak dolgozni. A Tiszamenti Regionális Vízművek Zrt. csapata harmadik lett a rangos megméretésen. A verseny tizennyolc éves történetében regionális vízmű még soha nem végzett dobogón.

– Húsz évet – válaszolta röviden Zagyva László, a Tiszamenti Regionális Vízművek csapatának egyik tagja, amikor arról faggatjuk, mennyit gyakoroltak az Érden megrendezett 18. Országos Víziközmű Szerelőversenyre. Aztán magyarázatul hozzáteszi: kollégáival együtt éppen ennyi ideje dolgoznak együtt hóban, fagyban, esőben és kánikulában. Félszavak, egy pillantás, egy mozdulat, és a munkatársak máris tudják, mit akar a másik. Az összeszokottság, a rutin ennél a versenynél nélkülözhetetlen…

Csak rutinosan

Sárrétudvariban és környékén szinte mindenki névről ismeri a megbízható „vizes szakikat”: Zagyva Lászlót, Németh Lajost, André Sándort és Kerekes Jánost. A lakosok tudják, ha valami gond van a vízzel, hozzájuk bátran lehet fordulni, előttük nincsen lehetetlen. A fiúknak elég csak rápillantani egy csőtörésre, hogy tudják, mi a probléma, hová nyúljanak. Nem is csoda, hogy munkájukra, szakértelmükre egyre elismerőbben pillantanak a helyiek.

A múlt héten azonban nem a szokásos terepen, a hajdúsági utcákon, hanem egy versenyhelyszínen, Érd főterén kellett bizonyítaniuk rátermettségüket. A kétnapos versenyt a Magyar Víziközmű Szövetség szervezte, a megméretés házigazdája pedig az Érd és Térsége Víziközmű Kft. volt. Idén 18 vizes csapat küzdött egymással.

„Nem ez volt az első versenyünk, de bizony hazudnék, ha azt mondanám, nem izgultunk az első percekben. Csak esetleg nem látszott rajtunk!”

– árulták el a fiúk, akik aznap nem csak a hőség miatt törölgették homlokukról az izzadságcseppeket.

– Először gyakorlati feladatot kellett megoldanunk. A versenykiírás szerint „a szerelési feladatban egy, a valóságban is előforduló ivóvízhálózati rendszerrész időre történő hibátlan szerelését kellett megvalósítani”.

Megkérjük Lacit, fordítsa ezt le nekünk. Kiderül, valójában egy vízbekötés volt a feladat, majd egy tűzcsapot kötöttek rá hálózatra.

– Nap mint nap ilyen és ehhez hasonló feladatokat végzünk a „terepen” is. Az egyedüli kihívást itt egy jeladós vízmérő beszerelése okozta. Na nem azért, mert még nem láttunk ilyet, hanem mert olyan rafinált módon lehetett becsavarozni a helyére, amire nehezen jöttünk rá. Kétszer, háromszor is nekifutottunk, míg kitaláltuk, hogyan rögzítsük a szerkezetet – jegyzi meg.

Mivel ennél a versenynél az idő is számít, bizony, értékes, helyezést jelentő percek szálltak el a vízmérő miatt. S bár a balmazújvárosi-püspökladányi fiúk hibátlanul megoldották a szerelési feladatot, „csak” a harmadik legjobb idővel végeztek.

Gyakorlat után elmélet

A második nap az asztalok mellett telt: tesztlapot töltöttek ki a versenyzők.

– De sokat tanultunk nyáron az elméleti feladatokra! Isten bizony, többet, mint az érettségire! – ingatják a fejüket a fiúk, akik hónapokon keresztül hosszú órákat görnyedtek a kinyomtatott jogszabályok, rendeletek, szabályzatok és más, „vizes” témák felett. Több száz oldalt lapoztak át, értelmeztek, memorizáltak otthon, munka után. Lazításképpen pedig összeültek néha egy Bambi mellett és közösen készültek az országos megmérettetésre.

A sok tanulás meghozta gyümölcsét: a TRV-s fiúk a harmadik helyen végeztek. Arra még nem volt példa, hogy a regionális vízmű csapata ilyen jó helyezést érjen el, így méltán pukkanhatott a pezsgő a verseny után.

Az örömhírre még a hajdúsági önkormányzatok is felkapták fejüket, sorra gratulálnak a vízművek szakembereinek az eredményért.

Joó Zsuzsa