Legyen kézben sör, fenék, léggitár

Tizennégy éve járok fesztiválra Tokajba, és a kezdeti lendület után (kb. tíz évig tartott) az utóbbi években már zavart, hogy sor van a zuhanyzónál, össze van rondítva a mobil WC, gyógysör helyett már kávét iszok reggel, és hajnali négykor már nem tolerálom a sátram mellett a punkok csatakiáltását. Azt se bírom már, hogy négy napig lángoson éljek, meg a bokáig érő sárban sincs már kedvem mászni vagy nyakig érő porban poroszkálni. Zavar, hogy 250 Ft-ba kerül egy ásványvíz, a csapolt sör többnyire vizes, és hatása felér fél doboz Bilagittal, a kaja (a lángoson kívül) drága. Szóval nem is értettem mi bajom van, amikor hallom a tudósítónkat, arról beszélni, hogy megtelt az árnyékos kemping és ellepték borosflakonnal felszerelt srácok Tokajt.

Komolyan magamba néztem, mellé betettem egy Blind Myself lemezt a lejátszóba, és a fülest a fejemre. Na akkor leesett a tantusz. Megdörrent őrjítő hangerővel egy lábdob és egy torzított gitár, beindult a fej és a láb, a muzsikára beugrott a hangulat, gondolatban már azt mérlegeltem, ha felmásznék a korlátra és ugranék egyet, vajon a biztonsági ember kap el hamarabb vagy a közönség.

Az áporodott levegőjű szerkesztőség helyett szívnám a port magamba, páros lábbal ugranék a pocsolyába, telefon és toll helyett, inkább egy dobozos sört és egy női feneket tartanék legszívesebben a kezemben. Ezt nem lehet megunni. De vissza a valóságba. Hétvégéig marad a telefon és a toll a kézben, de szombaton Tokajban mindenkinek a vendége vagyok!

Kapcsolódó cikkek:

• Hegyalja Fesztivál: napfényes dagonya
• Mit néznénk a Hegyalján?