A titokzatos és csodálatos természet

Ott fogadta magába a vizuális műveltség magvait. Ez utóbbi beérett gyümölcsét élvezhetjük ebben a kis galériában, amikor a Maros Éva által készített fotókat nézegetjük - jelentette ki megnyitójában Balogh István, a sárospataki főiskola docense. Témája a természet, a táj. Megunhatatlan, örökzöld téma régóta, mert állandóan és folyamatosan alkalmas a felfedezésre. Kínálja magát az emberi belső természettel való összevetésre, analógiákra.

Titokzatos és csodálatos a természet, amit csak észre kell venni. Minden felmerülő gondolat, probléma megtalálható benne. Fotóin vissza-visszatérő szereplők, úgy is mondhatjuk tudatosan használt motívumok: a fény, az ég, az út, a fák. A fény hol áttörő minőségében, hol ikertestvérével, az árnyékkal hancúrozva (Utak 1), hol felhők mögül csóválkodva (Reménység), hol pedig eget színesre festve (Lila ruhás nő) jelenik meg. Különös hangulatú, kápráztató hatású a Fényfelség című fotó, amin széttöredezve és megsokszorozódva a fodrozódó víz felszínén, mint megannyi féktelen hullámlovas jelenik meg a fény.

A vízfelület fényvisszaverő hatása extra dimenziót ad a képnek.
Nem nehéz észrevenni, hogy a tájképek hangulata aszerint változik, ahogy a napfény karaktere, amely napszaktól függő. Napkeltekor és napnyugtakor a fénynek különösen vonzó, erős, meleg hatása van. Ezek jó időpontok a fényképezéshez. És látszik, hogy ezzel a lehetőséggel élt is a fotográfus. Gyakori, ám mosolyogtató reagálás szokott lenni: ilyet én is tudnék festeni, vagy: ilyen fotót én is tudnék csinálni. Fizikailag bizonyára. De, ha nincs meg a kellő látáskultúra, és hiányzik a belső késztetés a kifejezésre, meg a gondolati, illetve képi üzenet, akkor az fabatkát sem ér, hiszen nélkülözi a lényeget.

Az alkotó egyik fő erénye a kulturált látás, aminek jellemzője, hogy érzékenyebb, mint másoké. Ő olyan dolgokat is észrevesz, amiket más nem; amire egyébként hívatott is. Ezt a látási képességet érzések, gondolatok, belső látomások táplálják, amitől tartalmassá válik. Többek között ettől lesz művészi egy fotó, hogy olyan nem mindennapi dolgokat közvetít, amikre más nem képes. A művészi munka színvonalát a képzelő erő és a kreativitás határozza meg. De a fotósnak nem csak látni kell tudni, hanem megmutatni a világot – távolról, közelről, szemből és oldalról, lentről és fentről. A megmutatásnak, a figyelemvezetésnek, és a néző megfogásának megvan a kompozíciós eszköztára és vizuális nyelvezete, amellyel az alkotó, természetesen, rendelkezik. Ezt a vizuális műveltséget és közvetítői kompetenciát Maros Éva fotóin is lemérhetjük.

Milyen üzeneteket közvetítenek Maros Éva - aki a barcikai önkormányzat sajtószóvivője - fotói? Mint ahogy egy zeneműnél nem, úgy ezeknél a fotóknál sem lehet szavakban megfogalmazni; ezért is készültek vizuális formában. Emberi érzésvilág jelenik meg a természet nyújtotta látványokban. Állítás és megnevezés nélkül, az adott cím által sugalmazva, sejtetve. A szimbolikus gondolatok értelmezése a befogadóra hárul. A kiállítás - mely április 10-ig tekinthető meg - szépséget, érzékenységet sugárzó fotói az alkotó lelkének lenyomatai. Képei segítségével elénk tárja önmagát, megosztja velünk a természet iránti tiszteletét, csodálatát, és azt sugallja, hogy bármilyen nehéz helyzetei adódnak életünknek, mindig várható újjáéledés, mindig bekövetkezik az ébredés.