Olvasói levél: „Földszintes atomkor” az ónodi vásáron

Mint ismeretes, a Rákóczi-szabadságharc idején Ónod az 1707-es országgyűlésről vált nevezetessé. Az utóbbi évtizedekben pedig országos jellegű állat- és kirakodóvására okán szerzett hírnevet úgy belföldön, mint a szomszédos országokban. A vásárokat havonta egy alkalommal, minden hét első csütörtökén tartják meg. Egyre több az ország különböző pontjairól ideérkező eladó, vásárló, érdeklődő, éppen ezért a vásárterület a helyi önkormányzattól a jelenleginél sokkal több odafigyelést érdemelne.

A gépkocsival érkezők részére a kijelölt parkolási lehetőségek a „prérin” lesújtóak, a sárgamellényes eligazítók össze-vissza küldözgetik az autósokat. Az egész vásár területén a standokon telepített betonasztalok nincsenek. Asztal csak azoknak az árusoknak áll rendelkezésére, akik otthonról hoztak magukkal. Több száz árus a földről kínálja eladásra portékáját. A vásár területén nincsen gyalogos közlekedésre kijelölt útszakasz, de még makadám út sincsen. Ezekre az utakra legalább apró kőzúzalékot kellene leteríteni, mert a jelenlegi körülmények között emberek százai tocsogtak, dagonyáztak a sárban és a pocsolyákban, pedig akkor éppen nem is esett az eső.

A vásári napokon célszerű lenne kihelyezni egy ideiglenes kihangosítót, ahol be lehetne jelenteni, hogy éppen ki kit keres (feleséget, rokont, barátot, gépkocsivezetőt stb.) A jelenleg „üzemelő” illemhelyekről csak annyit, hogy ha a „szükség” nem kényszerítené oda a „rászorulókat”, akkor józan ember messze elkerülné azokat. A megítélésem szerint a kb. ezer autóstól beszedett parkolási díjakból és az árusoktól befolyó bérleti díjakból, helypénzekből az önkormányzatnak azért csak keletkezik némi bevétele, és ebből valamicskét kellene fordítani a vásártér rehabilitációjára.