Filmek Párizsból, Bécsből és...

A vetítések minden délelőtt bárki számára elérhetők. Nagy operaházak (a bécsi, párizsi, barcelonai, kirovi) felvételei láthatók, majd minden film Bócz Sándor zenetörténész magángyűjteményéből.

Kéthetente

Megtudtuk, a vetítésekre nagyon sokan járnak, főleg az idősebb korosztály. Sokan közülük nem tudják kifizetni a színházi előadások belépőit, itt viszont részesülnek a fesztivál hangulatából, kínálatából. A zenetörténész rövid bevezetőt tart a vetítések előtt, megjegyzi, márcsak azért sem terjedelmesek ezek, mert a szláv operák rendkívül hosszúak, többük időtartama a három órát is meghaladja.

A vetítések előzményei a néhány évvel ezelőtti elméleti előadások. (2006-ban a Bartók + Verismo program idejére datálódik a kezdet, amikor megfogalmazódott, jó lenne a verismoval, mint operai műfajjal megismertetni az érdeklődőket. Az előadások ötletéhez – valamint ahhoz, hogy kevésbé ismert operákat is jó lenne bemutatni – társult a forma, a vetítések.)

Nyolcvanan

A játékszínbeli operafilmek (mint utaltunk rá), nemcsak a fesztivál ideje alatt látogathatók. Kéthetente operaklub is működik már a Miskolci Csodamalom Bábszínházban.
– A klub március óta létezik, nyolcvan beiratkozott tagunk van, októbertől pedig tovább folytatódik a program – számol be a részletekről Bócz Sándor. – Nagy siker volt például a Figaro házassága, a Szerelmi bájital. Igyekszem változatos programot összeállítani, válogatok az olasz, a német, a francia operák, vígoperák és drámák közül egyaránt.

Kórusoperák, népzene, folklór.

Bócz Sándort megkértük, dióhéjban mondja el nekünk, miben más a szláv opera, mint a német, az olasz, a francia. Megtudhattuk, 300 évvel később kezdtek a szláv népek ismerkedni ezzel a műfajjal, mint a nyugatabbra élő nemzetek. (A török, a tatár, a lengyel, a svéd inváziók miatt „mással volta elfoglalva.” A cárnők időszakában indult fejlődésnek. Nagy Katalin idején a francia, később az olasz operák váltak népszerűkké az udvarban.) Míg az olasz operában a dráma, a franciában a tánc van a középpontban, addig például az orosz operákban a kórus. (Kórusoperáknak is hívják őket.) A tömegeknek nem csak statiszta-, hanem komoly drámai szerepük van a történetben. A szláv operákra jellemző az is, hogy a kezdetektől fogva nagyon igényes az irodalmi alapanyaguk (gondoljunk Puskin, Gogol, Tolsztoj műveinek a feldolgozására.) A népzene, a folklór fontos alkotóelemük. Az első orosz nemzeti opera egyébként 1834-ben íródott.)