„Kezet nyújtunk” Európának, s megmutatjuk, mit tudunk

Debrecen - A versenyképesség növelése érdekében többet, mást kell mondani, mint más települések.

Ha a város kialakít egy fejlesztési stratégiát, az hatékonyabbá teszi a kommunikációját, egyszerűbbé a döntéshozatalait. A városlakók értik a vezetést, a település céljait, és elégedettebbek, aktívabbak lesznek. A jól márkázott helységet szívesebben választják a turisták és a befektetők is – idézte föl a Debreceni Egyetem Kommunikációs Tanszékének vezetője, Szirák Péter a cívisvárost korábban marketingtanácsokkal ellátó dr. Papp-Váry Árpád mondatait pénteken. Az intézményben a kétnapos, A debreceniség mintázatai – Városi identitás és a kulturális emlékezet rétegei a kora újkortól napjainkig című konferencia záró előadásában a Debrecen-márkázás 2010-es és 2017-es helyzetéről szólt. Az említett szakembertől – s holland példaképeitől – származnak azon alaptézisek is, hogy a jó marketing nem hazudik, az igazságot domborítja ki hatékonyan. Olyan ígéreteket kell tennie a városnak, amelyeket be tud tartani. Személyiséget, karaktert kell adni a városnak, és kialakítani egy verbálisan, vizuálisan egységes arculatot.

Ez utóbbi nem könnyű feladat egy ennyire heterogén településnél. Szirák Péter az általa irányított tanszékkel együtt egy hét éve szervezett konferencián megpróbálta e bravúrt. Az akkor összegyűlt tudás jó alapot adott az EKF-pályázat tervezésekor. Debrecen 2016 elején szándéknyilatkozatot tett az indulásra. Létrejött egy közhasznú nonprofit kft., egy programiroda és egy tanácsadó testület, utóbbinak tagja Szirák Péter, s így mint az események krónikása jellemezte magát. A sok vitával tanácskozással, ötleteléssel lejátszódó folyamat 2017 szeptemberében vett fordulatot Halasi Rita és Méhes Márton kreatív menedzserek részvételével – hangsúlyozta az előadó. Végül január 19-én beadták a pályázatot.

Sokszínű, arctalan

A 2010-es és a hat évvel későbbi alkalommal s tanulságként csapódott le, hogy a belső és külső tekintet számára erősen eltérő módon megnyilvánuló városról van szó. Falvakból épült össze, a kertségekre lakótelepeket húztak fel, a sírkertekre házakat. A cívis köztársaságnak van megtartó s egyszersmind konzerváló ereje, azaz pozitív és fékező szerepe is. Szorgalmas és takarékos életforma jellemzi lakóit. Az építészet szempontjából a mezővárosi múlt és egyfajta metropoliszi irány találkozik benne. Több közösségi térre volna szükség. Fontos következtetés még, hogy a gyors ütemű gazdasági fejlesztéstől elmarad a kulturális stratégia és a városmarketing-tevékenység.

Mint azt Szirák Pétertől megtudtuk, részmárkázások, törekvések tapasztalhatók az elmúlt években: a Modem, Magyarország legnagyobb vidéki kiállítótere felkerült Európa képzőművészeti térképére; megépült az új Nagyerdei Stadion, bár ez nem jól teljesített reklámszempontból, mert a sport­eredmények elmaradtak, kong az ürességtől; a Campus Fesztivál országos, sőt nemzetközi jó hírű rendezvény; a város irodalmi kultúráját fesztiválkeretekbe foglalták, emellett a közösségszervezésre, láthatóságra jobban ügyelve, szabadtéri sétákat, verssétát, Kiraka­Transz-ot rendeztek; az önkormányzat a lakóvárosuk megmutatására videópályázatot hirdetett fiataloknak.

Mégis megállapította az EKF-pályázatot író csapat: Debrecen arctalan város, nem élt azzal a lehetőséggel, hogy a kulturális innováción keresztül profilt építsen, meghatározza önmagát. A vizuális kultúrának alig van nyoma az utcákon, a város értékeit, történeti örökségét a ’80-as évek színvonalán mutatja be, nem használja a marketing és branding korszerű eszközeit.

Az érintés ereje

A pályázati munka társadalmasítással és tervezéssel folytatódott. Számos lakossági fórumon, intézményvezetőkkel való tanácskozásokon, kerekasztal-beszélgetéseken gyűjtött ötletet, véleményt a csapat. A megméretés első fordulóján 50 kérdésre kellett felelniük, melyben hangsúlyozták: Debrecen regionális központ, hagyományosan iskola-, kézműves-, vásár- és könyves város. Figyelmet fordítottak a lakótelepek fejlesztésére, bevonására a tervben. Debrecen régtől fogva tudásközpont, a kéz általi és a könyv általi tudás egyesítője. Az elanyagtalanodás, digitális fejlődés korában a kéz jelentősége globálisan visszaszorulóban van, így a kézfogás, a tapintás és a kézzel való megmunkálás is. A koncepció épp ez ellen dolgozik, példát mutat a hightech civilizációnak. A beadványokat február 13–14-én független nemzetközi testület bírálja, s dönt, mely városok maradnak versenyben; a végeredményre év végén derülhet fény.

Párbeszéd

Az előadás több hozzászólót megérintett, diskurzussá alakult a konferenciazárás. Azt vetették fel, hogy a kultúránál nagyobb, a hétköznapi életet befolyásoló hiányosságok vannak a városban, illetve azt, hogy még mindig kevésnek érzik a projektbe a lakosság bevonásának szándékát. Egy illetékes utóbbira úgy reagált, ha lehetőségük lesz a második körben, számos tervük van a további társadalmasításra.

HBN–HABE