Amikor szőnyegbombázás tarolta le a várost

Debrecen - Máig látszanak a második világháború nyomai Debrecen városképén.

Immár 74 éve, hogy Debrecen egy részét megsemmisítették az amerikaiak.

1944. június 2-án ugyanis az amerikai 15. légihadsereg 5. bombázóezredének 130 B–17-es bombázója támadta meg a cívisvárost 64 P-511 „Mustang” vadászrepülő kíséretében.

Ehhez a csoportosításhoz csatlakozott még egy osztálynyi B–17-es, amelyiknek eredetileg Nagyvárad volt a célpontja, ám a nem megfelelő navigáció miatt eltévedt, így az éppen útjába eső Debrecent támadta meg”

– foglalta össze Horváth Attila helytörténész a Napló érdeklődésére.

Stratégiailag volt fontos?

A kutató kifejtette: a város nem szerepelt az amerikai célpontok között, mivel ipari szempontból jelentéktelennek értékelték a felderítőrepülések alkalmával készített felvételek kiértékelésekor. Az első szovjet–amerikai együttműködésben lezajlott akció célpontjait a szovjetek javasolták, az amerikaiak pedig elfogadták azokat.

A célponthoz az amerikaiak azt a koncepciót társították, hogy a normandiai partraszállást támogatják a bombázással – jegyezte meg a helytörténész. A debreceni bombázással egy napon támadták a miskolci, a szolnoki, a szegedi, a nagyváradi, a kolozsvári, valamint a simeriai vasútállomásokat. Ezzel próbálták megbénítani a német csapatok gyors mozgatását legalább addig, míg az inváziós frontszakaszon stabilizálódik a támadók helyzete.

A támadás nyomán a legjelentősebb kárt a Nagyállomás és a közvetlen környezete, az Ispotály, Vargakert, Késes, Erzsébet, Hunyadi és Deák Ferenc utcák, valamint a Vagongyár és a környezete szenvedte el.

Ezen felül a Debreceni Helyi Vasút és a Debrecen–Nyírbátori Helyiérdekű Vasút Salétrom utcai telepe is, de leégett a mai mentőállomás helyén lévő parkettagyár, továbbá több bomba hullott az Eötvös és Pereces utcákra és a Köztemetőbe is.

A szovjetek is pusztítottak

A támadást a magyar légierő nem tudta volna megakadályozni. A hazai légvédelmet ugyanis akkoriban a csöves légvédelem és a Veszprémben állomásozó három századnyi Messerschmitt Bf-109 repülőgépe jelentette, amelyek az elégtelen földi irányítás miatt nem érhették el a Debrecent támadó bombázókat – vázolta Horváth Attila. A bombázás után a légiriadók megszokottá váltak, néhány héttel később, június 26-án például a Szovjetunióból Olaszországba repülő amerikai repülőkötelék miatt volt riadó és pánik. Augusztus 12-én angol, 21-én amerikai gépek támadták meg Hajdúböszörmény repterét, utóbbiak szeptember elsején a debreceni repteret, majd a Nagyállomást is támadták.

Ezután a szovjetek kereszttüzébe került a város.

BR

További támadásokkal

1944. szeptember 3-án és 4-én még csak néhány bombát dobtak le, 15-én, 17-én és 20-án már az egész cívisvárost bombázták. Az utolsó támadást 21-én szenvedte el Debrecen, ami lerombolta a Tégláskertet, az Epreskertet, a Nagyállomás felvételi épületét és fűtőházát.

Ezt követte a német-magyar és szovjet-román csapatok közötti harc, így az élet csak 1945 után térhetett vissza a rendes kerékvágásba – idézte föl Horváth Attila.