Párbaj

Debrecen - Mindenki meséi: fiktív történetek és egyéb írások a Hajdú Online-on, Ungvári Zsuzsannától.

„A legnagyobb fegyver a mosoly és a legnagyobb erő a szeretet.”

(Jet Li)

- Felszólítom a tisztelt feleket, nyilatkozzanak a tekintetben, hogy sérelmeiket semminemű más módon rendezni nem tudják, mint párbaj útján? – húzta fel szemöldökét Kovács Miklós.

A felek nem békültek. Kovács fejében megfordult, hogy tájékoztatja őket a füstnélküli párbaj lehetőségéről, miszerint a sértett fél megteheti, hogy szándékosan ellenfele mellé céloz utalva arra, hogy nem akarja őt megsebesíteni, illetve a sértést elkövető személy is dönthet úgy, hogy nem ad le lövést a megsértett egyénre, jelezve ezzel bocsánatkérési szándékát, majd ez után exkuzálja magát. De aztán Kovács mégis úgy döntött, nem szól erről a párbajozóknak, hadd legyen izgalmas a dolog!

- Kérem a feleket adják át fegyvereiket a párbajsegédeknek, azok egyformaságát ellenőrizendő! – harsogta Kovács úr ellentmondást nem tűrő ábrázattal.

- Úgy van, a pisztolyok rendben találtattak – folytatta feladatát a választott fő párbajsegéd Kovács Miklós. Kérem a párbajozókat, hogy fegyvereikkel kezükben egymásnak fordítsanak hátat, majd tegyenek arccal előre tizenkét lépést!

A felek kiszámolták a tizenkettőt.

- Jó, most forduljanak vissza és helyezkedjenek célzó állásba – vezényelt tovább Kovács úr – Most háromig számolok, majd a kezemben lévő fehér kendőt a földre ejtem. Amikor a kendő a földre ér, akkor dördülhetnek el a lövések. Uraim, megértették a szabályokat?

Az urak egyszerre bólintottak. – Helyes – folytatta Kovács – akkor figyelem! Egy, kettő…

Szilvia teljesen váratlanul jelent meg a helyszínen. Hófehér ruhájában angyali látványt nyújtott. – Nem sérült meg senki? – kérdezte és bűbájosan mosolygott, mint szinte mindig.

- Nem, de már majdnem – vigyorgott rá Kovács úr.

- Pompás – mondta Szilvia, majd kissé szigorú hangon így folytatta:

- Akkor most tessék jönni ebédelni, Kovács bácsi! Utána bevesszük szépen a gyógyszereket, aztán szundít egy jó nagyot és majd délután folytatja, jó?

- Jó, csak még hadd mondjam, hogy „három”! – fogta könyörgőre Kovács úr.

- Nem-nem Kovács bácsi! A három után még sok lesz a teendője. Pihenjen egy kicsit előtte.

- Legyen úgy - törődött bele a dologba nagy sóhajtás közepette a páciens – csak ne kelkáposzta legyen az ebéd, mert attól puffadok.

[related-post post_id="3930459"]

[related-post post_id="3929478"]

[related-post post_id="3929454"]