Utca, tánc és játék is volt a színpadon

Debrecen - Ősbemutatóval zárult a Nagyerdei Szabadtéri Színpad előadásainak sorozata.

Széleskörű összefogás keretében valósult meg az a magyarországi ősbemutató, amely egyben a debreceni Nagyerdei Szabadtéri Színpadon 2018 nyarán látható előadások sorát is zárta szeptember 9-én este.

A Mika Péter rendezte és koreografálta #Eastsidestory című produkció az Eastsiders Hip Hop Tánciskola tagjainak és a Csokonai Színház „küldöttjének”, Kiss Gergely Máténak a címszerepe mellett „igényt tartott” többek között a Debreceni Hajdú Táncegyüttes, a Capoeira Hungria, Rhythm and Shoes Dance Club, a debreceni Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium, és az esztergomi Carmen TSE közreműködésére is.

Arra azonban, hogy miért van ennyi, az előadás promójában, s a helyszínen osztogatott szórólapokon feltüntetett, egymástól meglehetősen különböző tánc- és mozgáskultúrát művelő csoportra szükség ehhez a mindössze egyórás produkcióhoz, a darabot látva nem azonnal jövünk rá. Előbb ugyanis a különféle mozgásformák bemutatásához teret adó kerettörténettel ismerkedünk meg, mégpedig egy fiatal srác ön- és útkeresésének igen érdekes láttatásán keresztül.

Freud után szabadon

Bár az előadáshoz mellékelt rövid ismertető alapján azt várnánk, hogy egyetlen fiú „csetlés-botlásait” fogjuk látni, tényleg idézőjelben, hiszen táncmozdulatok övezte „csetlés-botlásokra” számítunk, egy fiú helyett három fiatalember üdvözöl bennünket a színpadról. Na meg egy sorompóra szerelt STOP-tábla, amely láttán, s a három ember különféle viselkedését felmérve én legalábbis azonnal a személyiség különböző részeiről szóló freudi tanításra asszociáltam. Nemes Patrik, az Eastsiders Hip Hop Tánc­iskola szólistája játszotta tizenéves fiú EGÓ-ját veszi itt körbe a Kiss Gergely Máté színművész alakította SUPER­EGO, azaz felettes én, valamint a Farkas Gergely ’Geriskillz’ hiphop előadóművész játszotta ID, vagyis ösztönén, akik a maguk, osztrák pszichiáter által lefektetett „tulajdonságaival” próbálják biztatni, illetve vágyai felülvizsgálatára szorítani, ily módon „visszahúzni” a környezete által meg nem értett, szülői támogatásban is hiányt szenvedő srácot.

A STOP-tábla szerepe

A STOP-táblát természetesen a SUPEREGO rakja a fiatal srác elé – „a sorompó a fejedben van, és én is” felkiáltással – annak belső félelmeit, bizonytalanságát, és vágyai felülvizsgálatának szükségességét tükrözendő. „Nem, úgysem fog menni” – folyamatosan ezt jelzi a Kiss Gergely Máté által zseniálisan megformált SUPEREGO, aki, bár egy helyütt idézi az Apám hitte című Zorán-klasszikus néhány sorát, ennek ellenére azt érezzük: lehet, hogy az apja valaha hitt ebben a fiúban, de hogy ezt a belé vetett bizalmát nem tudta a fia felé hitelesen közvetíteni, az biztos.

Ezzel szemben ID elviteti a STOP-táblát, s „merésre” szólít: „próbáld csak ki, menni, sikerülni fog” – érezzük minden egyes mozdulatából. S az EGÓ-t képviselő fiatal fiú az ID-re hallgat. Belevág kalandjába: egy nagyvárosban próbál szerencsét.

„Welcome to the big city, little boy” – olvashatjuk az előadásnak ezen a pontján a hátsó kivetítőn, s mivel egy #Eastsidestory-val állunk szemben, akár egy keleti nagyvárosra, mondjuk Debrecenre is asszociálhatnánk mint a szárnypróbálgatás színhelye.

Ám a következő, hátul látható képek alapján ez a hipotézisünk módosul: kelet felől nagyon is nyugatra, egy multikulturális city keretei közé érkezik a fiú – mindössze ennyiben vonható párhuzam a híres West Side Story történetével – , ahol a népmesei motívumot sem nélkülözve, illetve azt megsokszorozva nem három, hanem jóval több próbát kell kiállnia.

Táncformák és stílusok

A rengeteg táncos formáció szerepeltetésének az előadásnak csak ezen a pontján kapjuk meg az értelmét. A fiú ugyanis a nagyvárosban számtalan tánccsoporttal és az ők képviselte különféle mozgásformákkal találkozik, és a főszereplő elképesztő mozgáskultúráját mutatja, hogy mindegyikbe azonnal „beleáll”, mindegyiket azonnal képes utánozni.

Ebből a szempontból a legérdekesebb az, amikor egy néptáncossal találkozik (ezért kellenek a Hajdú Táncegyüttes tagjai is a produkcióba!), s a hip hop elemei valamint a csárdás lépései először „össze akarnak csapni”. Csakhogy a felek rájönnek: az almát nem lehet a körtével összehasonlítani, így inkább megbékélnek, s megtanítják egymást a saját mozdulatsoraikra…

Van olyan csoport, amelyik a fiút „csicskáztatja”, van olyan szólista – például egy építkezés folyamatát „táncba öntő” srác –, aki munkatársként tekint rá, s van olyan, amelyik azonnal maga közé engedi, például a Rhythm and Shoes ­Dance Club formáció a kiváló sztepptáncával… S a fiú táncol, egyre csak táncol, nem egy, hanem számtalan stílusban, abban, amit épp eléje sodor a nagyváros utcája.

Visszatérő személyiségrétegek

A fiú bizonytalanságát, önkeresését mutatja, hogy még egy jelenet erejéig „harcba száll” érte a SUPEREGO-ja és az ID-je. ID ebben az epizódban bátran, „óriási mellénnyel” énekel – egy tehetségkutató keretein belül járunk épp –, míg hátul, a jelmezek közül ki-kikukucskálva, s titokban, úgy, hogy ne hallja senki, szintén dalra fakadva ott leselkedik SUPEREGO.

Ám a „harcuk” végre kiegyenlítődik: a fiú ugyan nem énekes lesz, de a számtalan tánccsoportban tapasztaltakkal felvértezve utcatáncos igen, azaz az őt folyamatosan gúzsba kötő tényezők ellenére végül mégiscsak meg tudja az álmait, a vágyait valósítani.

- Gyürky Katalin -

Az alkotók

Előadják:

Közreműködnek: Eastsiders Hip Hop Tánciskola, Capoeira Hungria, Carmen TSE, Debreceni Hajdú Táncegyüttes, Medgyessy Ferenc Gimnázium, Pálmai Balázs, Rhythm and Shoes Dance Club, Style Beyond, Szolnoki Extrém Sportegyesület, X-Treme Crew, Veres Dóra.

Zene: Funbasstix Zenekar, Asztalos Noémi, Krajcsi Bence

Látvány: Gonda Zoltán, Mohácsi Pál, Pöstényi Balázs

Artwork: Puzsár Viktor

Rendező-koreográfus: Mika Péter

Lélegzetelállító profizmus

A történet tehát happy enddel zárul, ám az egész produkciót látva nem csak a végén örülhetünk. Az est folyamán – s ez bármely formációra igaz – olyasfajta profizmussal találkozunk, amitől még a lélegzetünk is eláll. A Michael Jackson-imitátortól kezdve a néptáncoson át a cirkuszi zsonglőrig mindenki a lehető legjobban teljesít – s látszik, hogy a rengeteg munka mellett a szíve-lelke ott van a táncában, a mozdulataiban. Kiss Gergely Máté színművész jelenléte pedig, mint minden egyes alkalommal, most is önmagában garancia arra, hogy a prózában elbeszélt kerettörténet hitelesnek hasson.

[related-post post_id="3982547"]

[related-post post_id="3978087"]