2008.06.19. 12:21
Misimókus kalandjai - Misi hazatért
<p>Miskolc - Misi mostanra felnőtt, megerősödött, megtanulta mindazt, amit egy mókusnak tudnia kell: mit szabad megenni, mekkorát kell ugrani, melyik ág bírja el...</p>
MISIMÓKUS KALANDJAI - Misi hazatért
Április elején történt, hogy Miskolctapolcáról egy kb. kéthetes kismókust hoztak be a Miskolci Állatkert-be (a többi elárvult kismókus mellé). Gondozója, Gönczi Anita, kezdetektől fogva haza- és visszahordta naponta a kis állatkát, hiszen eleinte 3-4 óránként kellett etetnie.
Először puha kosárkában, meleg lámpa alatt erősödött a Misi névre keresztelt állatka, később – ahogy egyre mozgékonyabbá vált – az utazgatás helyett már otthon alakítottak ki neki egy nagyobbacska zárható férőhelyet. Amikor Anita is otthon volt, természetesen Misi is szabadon randalírozhatott a lakásban, maradandó emlékeket hagyva a függönyökön, a cserepeken, szobanövényeken és Anita látogatóinak fülén.
A kezdeti megalapozatlan aggodalmak ellenére, a pótmama kutyájával, Mázlival baráti kapcsolatot alakított ki. A kis örökmozgóban a táplálékraktározás ösztöne is felderengett, Anita még ma is talál egy-két félig rágott diót a lakásban itt-ott.
Tápláléka első időszakban kizárólag kecsketej volt, majd később áttérhettek az igazi mókuseledel-ekre: zöldségre, gyümölcsre, magokra. Misi kedvence a paradicsom, majd a cseresznye, a toboz és a makk lett. (Sokszor láttuk Anitát avar-, makk- és tobozgyűjtés közben)
Misi mostanra felnőtt, megerősödött, megtanulta mindazt, amit egy mókusnak tudnia kell: mit szabad megenni, mekkorát kell ugrani, melyik ág bírja el a súlyát. Tudja, hogy mit akar, magabiztos és saját életre vágyik.
El kellett őt ereszteni – Anita nagy büszkeségére és fájdalmára. A búcsú pillanatait egy iskolai gyermekcsoporttal közösen éltük át, akik miután Misi közreműködésével minden fontosat megtanultak a mókusokról, csendben és meghatottan figyelték velünk együtt, ahogy Misi először az avart, a bokrokat, a fatörzset majd fent-fent magasan a lombkoronát veszi birtokba – vissza-visszapillantva ránk.
Féltettük Misit, ahogy féltjük felserdült gyermekeinket, megtalálja-e majd a helyét, a párját, a boldogulását? Minden bizonnyal, hisz minden a „vérében” van. Csak egy hiba lehet: nem fél az emberektől…
Hazatérése óta is fel-feltűnik az állatkert területén, most már szabadon!
Kapcsolódó:
