Ők is otthonra vágynak

Budapest, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza - Sok nevelőszülő éppen annyira nincs felkészülve egy fogyatékos gyermekre, mint a vérszerinti szülő.

A fogyatékos gyermekek többszörös hátrányban vannak egészséges társaikhoz viszonyítva akkor, ha bekerülnek a gyermekvédelmi szakellátásba vagy a szociális ellátásba. A KézenFogva Alapítvány Otthont mindenkinek! programja konkrét és komplex választ dolgozott ki arra a kihívásra, hogyan támogassuk a fogyatékos gyermekeket nevelő vérszerinti, örökbefogadó és nevelőszülőket annak érdekében, hogy minél több gyermek nőhessen fel családszerű közösségekben.

Családszerű közeg kell

Sok szülő dönt úgy, hogy nem tudja vállalni fogyatékossággal született gyermekének nevelését. Ekkor megoldásként az örökbeadás vagy rosszabb esetben az állami gondozás keretében, bentlakásos intézményben való elhelyezés jön szóba.

A fogyatékos gyermekek a nagyintézményi elhelyezés sajátosságaiból adódóan nem kapják meg az életkoruknak megfelelő, fejlődésüket jobban biztosító, személyes kötődésre lehetőséget adó családszerű közeget. Ráadásul esetükben a vonatkozó törvény megengedi, hogy továbbra is a kedvezőtlenebb, személytelenebb és alacsonyabb színvonalú ellátást biztosító, nagyintézményi környezetben nevelkedjenek – írja az alapítvány közleményében. Egyrészt a jogszabályi közeg nem ösztönzi ezt az utat, a fogyatékos gyermekekhez továbbra is ápolási és egészségügyi szükségleteik alapján közelít, és elkülöníti őket a társadalom többi tagjától speciális szükségleteik miatt. Másrészt a szakmai közeg, legyen szó akár a gyermekvédelmi vagy a szociális szakellátásról, sem eléggé bátor és tapasztalt ahhoz, hogy eredményesen integrálja a fogyatékos gyermekeket a közösségbe.

Az intézményeknél sokkal jobb megoldást jelent, ha a kisgyermek nevelőszülőkhöz kerül, ahol családszerű közegben nevelkedhet. Sok nevelőszülő azonban éppen annyira nincs felkészülve egy fogyatékos gyermekre, mint a vérszerinti szülő.

Észrevették, de...

Gábor kisgyermekként került nevelőszülőkhöz, akik azonnal látták, hogy nincs vele valami rendben, mert lassabban és „másként” fejlődött, mint a többiek. Többször kértek segítséget, próbálták korai fejlesztésbe bevonni, de sajnos a településen ez nem volt elérhető. Minden igyekezetük ellenére a kisfiú végül intézményi gondoskodásba került vissza, pedig a család vállalta volna fogyatékossága ellenére is. Ez a történet is jó példa arra, hogy szükség van információra és fokozottabb figyelemre a fogyatékos gyermekeket nevelők számára. Ugyanakkor nem hiányozhatnak a nevelőszülői családok közelében elérhető integrált óvodák, iskolák, támogató szolgálatok sem, amelyek minden kisgyermek esélyegyenlőségéhez szükségesek.

A fenti problémák megszüntetésére indította el a Kézenfogva Alapítvány az Otthont mindenkinek! modellprogramját. A fogyatékos gyermeket nevelő családokat információval és tanácsadással kell támogatni, lehetőség szerint a szolgáltatásokat a közelükbe kell telepíteni, illetve gondoskodni kell az információs szolgáltatások folyamatos elérhetőségéről is. Ennek érdekében az alapítvány családterápiás szolgálatot indított. Felvették a kapcsolatot több nevelőszülői hálózattal is, műhelyfoglalkozásokat, esetmegbeszéléseket és képzéseket tartottak. A befogadó környezet elősegítésére pedig közvéleményformáló eseményeket tartottak.

A nevelőszülők tevékenységének ismertsége/elismertsége ma alacsony Magyarországon. A nevelőszülői munka presztízse pedig nem kellően magas ahhoz, hogy elkötelezetten tudjanak problémásabb, nehezebb eseteket is felvállalni.

HBN