Óriási kaland egy veteránautóval nekivágni a világnak

Az első automobil, a Benz Patent-Motorwagen megszületése óta már jó 135 év eltelt – írja a Vasárnap Reggel. A csodamasina, a kétharmad lóerős hintó külsőre egy triciklihez hasonlít a mai, minden kényelemmel felszerelt járgányokhoz képest. Akkoriban viszont ez volt a technika csúcsa, és egy-egy rövidebb út vele minden bizonnyal kalandosabb volt, mint a mindennapi araszolás a városi utakon.

Az első, dokumentáltan hosszú távú autóútra 1888-ban került sor a harmadik prototípussal.

Történt ez akkor, amikor a neves mérnök és feltaláló, Karl Benz felesége, Bertha elvitte fiaikat egy kétnapos, 180 kilométeres körútra.

Hogy ezen a technika és sporttörténeti mérföldkőnek számító autós túraúton mi járhatott a bátor Bertha fejében, nem tudni. Azon túl, hogy ne robbanjon le a „motorwagen”, vagy hogy ne kergesse meg őket az úton valami kései luddita, bizonyára az automobil jövője is foglalkoztatta. És talán az is, hogy milyen sajátságos tisztelet övezi majd a régi járgányokat – pláne azokat, amelyeket évtizedek múltán is hadra lehet fogni.

Száguldó replika

A Benz Motorwagenhez hasonló, ám jóval strapabíróbb konstrukció volt a francia Mototri Contal márkájú motoros tricikli (tricar), amit 1906 táján kezdtek el gyártani. A gép ízelt kormányzású volt, azaz a súlyponthoz közeli csuklóval az egész alváz két részre osztva fordult el. Ma munkagépeknél alkalmazzák ezt a vívmányt a kis fordulókör miatt.

A Mototri Contal művek 1910-re bezártak, de 1907-ben még bevállalták az első, méltán legendásnak számító Peking–Párizs ralit. Az 1997-ben feltámasztott autós megmérettetés manapság is a világ egyik legkülönlegesebb versenyének számít, hiszen veterán járgányokkal teljesítik a több nagy ázsiai országon átívelő távot. Az akkori pilóta, Auguste Pons a Góbi-sivatagban rekedt a Contallal, a járgány pedig valószínűleg még ma is ott vesztegel valahol az Isten háta mögött.

Egy belga mérnöknek viszont támadt egy merész ötlete, és a fejébe vette, hogy újból nekivág ennek az útnak egy modernizált Mototri Contallal, egy olyannal, amit maga épít meg. Anton Gonnissen 2017-ben határozta el végérvényesen, hogy Auguste Pons nyomába ér, és 110 év után kiköszörüli a csorbát, ami a márkanéven esett.

Gonnissen gépe ugyanúgy néz ki, mint az 1907-ben Pekingben rajthoz állt változat. A mérnök a gépet hátulról kormányozza, elöl pedig van még egy anyósülésnyi hely Herman Jr Gelannak, a navigátornak.

Gonissen vonzalma a régi autók iránt nem volt új keletű, hiszen egy ősrégi, működő Bentley büszke tulajdonosa – amit mát megfuttatott korábban Peking és Párizs között –, de bevallása szerint a Contal más. Nem képes hatalmas sebességre és csupán 700 köbcentis a motorja, ám semmihez nem hasonlítható szabadságérzetet ad. A nyergében valójában eggyé válsz a környezettel, érzed az illatokat, és elvisz bármerre – nyilatkozta a Peking–Párizs rali szervezőinek egy videóban. Éld az életed, mert csak egy van belőle – ez volt a páros mottója is.

A felvételeken mind a mérnök, mind a segédje láthatóan tökéletesen ura a járgánynak, és a „kocsi” két oldalára még az eredeti, 1907-es túrakoncepcióból ismert síneket is felfüggesztették. Ezek egyrészt segítenek abban, hogy a motor áthaladhasson a kisebb folyókon, másrészt sátorrúdként is hasznosíthatók.

Az újonnan épített Contal viszont 2019-ben nem tudta teljesíteni a teljes utat Párizsig. Hiába volt jól felszerelve a gép, Kazahsztánban félbe kellett szakítani a túrát egy javíthatatlan olajszivárgási probléma miatt. Pedig a Peking–Párizs ralin az 1. sorszámot viselte a Mototri Contal. Remélhetően nem kell újabb száz évet várni, mire újra útra kel egy ilyen különös masina a nagy útra.

Szingapúron és Budapesten át Londonig

1955-ben az Oxford & Cambridge Távol-Keleti Expedíció – The First Overland – csapata volt az első a világon, akik Londonból a távoli Szingapúrba autóztak egy több mint 10 ezer kilométeres túra során. Lelkes fiatal terepjáró-rajongók viszont elhatározták, hogy több mint hatvan év után ismét belevágnak az elképesztően hosszú túrába, és tavaly ezt véghez is vitték.

A Last Overland nevet viselő vállalkozás 2019. augusztus 25-én indult Szingapúrból és december 14-én célba is ért. Az új expedíció különlegessége egyrészt az volt, hogy a három Land Rover egyike az a felújított és életre keltett eredeti kocsi volt, ami részt vett az 1955-es túrán. Mindemellett az a Tim Slessor is beült unokája mellé a volánhoz, aki a hajdani expedíció tagja volt. Az sem mellékes, hogy december elsején Budapestet is érintették, ahol a Magyar Autóklub székházában ünnepélyesen fogadták a csapatot.

Roburral a világ végére

Szó volt eddig már több olyan autómárkáról, amely sokunk álmainak a netovábbja. Na, de mi van „Honecker bosszújával”, a Roburral, ami belül tágas, motorja pedig, ha nem is bivalyerős, de legalább igénytelen? Nos, egy ilyen expedíciós óriásfurgon is járt már magyar színekben egzotikus tájakon: a magyar Robur Expedíció öreg járgánya megjárt már három olimpiát, és 2015-ben Afrikába is eljutott.

A 80-as években népszerű NDK-gyártmányú kisbuszból egy igazi, szerethető mackót varázsolt mára mindenre elszánt csapata. A nemzeti színekben pompázó, Barkasnál nagyobb, és IFA-nál kisebb 3,5 tonnás járgány egy nap alatt néha 1300 kilométert is megtett a Szaharában, pedig a 70 kilométeres óránkénti sebességet csak nagy ritkán tudta átlépni.

Magyarok a „históriás” ralin

Hazai csapat is indult az idei Monte-Carlo Historique Rallye versenyen. A Monacói Autóklub január 29-én startolt raliján több mint 300 veteránjármű vett részt, közöttük a magyarok Porsche 356 oldtimerével. Az antik gépkocsikat felvonultató, színpompás kavalkádnak közel kétezer kilométert kellett megtennie hat nap alatt Varsótól Monte-Carloig. Tóth Barnabás és navigátora célba is ért a rangos nemzetközi versenyen, amelyen egyébként első magyar csapatként kaptak rajtengedélyt.

Borítókép: Veterán Porschéval vágtak neki a magyarok a Monte Carló-i ralinak