Olvasói levél: Kínára figyelni kell!

Debrecen - Évtizedek óta figyelemmel kísérem Kínát, hála a Magyarország című hetilap alapítójának, Pálfy Józsefnek, aki 1963-tól 1989-ig a lap főszerkesztője volt. (A lap egyébként 1964–1996-ig élt.)

A hetilapban minden héten megjelent egy írás Kínáról. Én a lapot minden héten megvettem ezért, sőt ezeket az oldalakat évekig gyűjtöttem, aztán valahol elkallódtak, most már igazán sajnálom. Emlékszem a nagy vezérre, Mao Ce-Tung diktátorra, vagy az alacsony termetű, de nekem óriás, nagy ideológus Teng Hsziao-ping-re aki megjárta az átnevelő tábort is, de nem mint parancsnok, hanem mint lakó. Emlékszem az átnevelő táborokra, a parasztok portájára épített népi kohók vasöntödéjére; a 1989-es Tienanmen téri vérengzésre, a tankok elé álló, máig ismeretlen férfira. Emlékszem, hogy rizsből sem termett elég, éhínség volt. Csupa olyan hír, mint amilyen hírek jöhettek volna (de nem jöttek) a többi szocializmust építő országból is. De az 1980-ban bevezetett „egykepolitikáról” sem feledkezhetünk meg, a világon senki nem merte őket utánozni, főleg a világ szegényebbik fele továbbra is futószalagon gyártotta a gyerekeket, miközben elfeledtek dolgozni, most meg el akarják özönleni Európát. Aztán jött a felemás rendszerváltozás Európába, és elterelte Kínáról a figyelmemet. Mire feleszméltem, a szocialista országok tönkrementek, Kína meg európai ésszel (legalább is az enyémmel) felfoghatatlanul és megmagyarázhatatlanul feljavult. Régen keresem az okát, átmenetileg elfogadom azt a teóriát, hogy a szocializmus építésének leple alatt titokban rekord idő alatt nem is akármilyen kapitalizmust építettek ki. Ennek kapcsán felállítom azt a teóriámat, hogy van rossz diktatúra meg jó diktatúra, nézzék meg a mellékelt képet, és állapítsák meg önök is, hogy Kína a rossz diktatúrából jó diktatúrát csinált – van mit tanulnunk tőle. Egyetértek kormányunk keleti nyitás politikájával, látnunk kell, hogy míg nyugaton a politikai elit – akik liberálisnak meg szocialistának vallják magukat – Európa megszállásának, elveszejtésének, útjának, módjának egyengetésével van elfoglalva, addig Kína világuralomra tesz szert, és legyünk csak a szárnyai alatt. Brüsszel meg verje a „sejhaját” a földhöz. Azt, hogy tönkretegyék a korábban általunk is irigyelt és csodált országaikat, mi nem tudjuk megakadályozni, de a mienket ne hagyjuk!

- Bereczki Sándor, Debrecen -