Kézilabda: Bravúr a Magyar Kupában – Oddsokat felülmúlva diadalmaskodott a DEAC alakulata

A DEAC kézilabdacsapata csütörtökön az Egert fogadta a Magyar Kupa harmadik fordulójában. Sokan a vendégeket tartották esélyesebbnek, mivel ők az élvonalban edződnek, ezzel szemben Mándi Norbert legénysége a másodosztályban szerepel. Az osztálykülönbség ellenére a DESOK-ba kilátogató hazai drukkerek bíztak a meglepetésben. A hevesieket nagyjából 15 szurkoló kísérte el, ment is a hangpárbaj a két tábor között – olvasható a DEAC weboldalán.

A DEAC már a második percben vezetett

A vendégek eleinte főleg Szöllősi Olivért tömték labdákkal, a beállós pedig biztos kézzel értékesítette a helyzeteket, a nyolcadik minutumban már három találatnál járt (4-4). A kispadról beszálló Tóth Máté hamar elkapta a fonalat, jobbátlövőjük rövid időn belül kétszer is megvillant (8-5). Hermann Ákosra sem lehetett panasz, ugyanis kapusunk két egri büntetőt is megfogott az első félidőben. A DEAC-szimpatizánsok nagy örömére szebbnél szebb támadásokat vezettek, így a szünetben megérdemelten álltak jobban (16-14). Érdekesség, hogy az első harminc percben az egrieknél egyszer sem volt a fór, 9-9 után pedig végig futniuk kellett az eredmény után. Egyébként a versenykiírás értelmében remi esetén az alacsonyabb osztályban érdekelt gárda lépett volna tovább, de ezzel hazai oldalon senki sem foglalkozott a pihenő során.

A második játékrészben már Boros Tamás őrizte a DEAC kapuját. Rutinos cerberusuk három hárítással jelezte, hogy remek napot fogott ki. Egyre nagyobb eksztázisban kézilabdáztak, Boros például 20-16-os állásnál néhány másodpercen belül két bravúrt mutatott be, míg másik oldalon Szolnoki László precíz ejtése után tört ki a vastaps a lelátón. Aztán támadásban több bosszantó hiba is becsúszott, de szerencsére az Eger nem fordított, csupán felzárkózott (25-23). Kiss Axel hidegvérű maradt a heteseknél, ez is kellett ahhoz, hogy látótávolságon belül volt a bravúr. A hajrában Boros folytatta a parádéját, míg elöl Kurucz Máté is lélektanilag fontos pillanatokban köszönt be.

Sokszor közhelyesnek hangozhat, de ezúttal teljesen igaz, hogy ez egy igazi csapatmunka volt. Persze ki lehet emelni a kilenc gólig jutó Kiss Axelt vagy a tizenkét védéssel záró Boros Tamást, ám gyakorlatilag az összes játékost és stábtagot fel lehetne sorolni, ám mellettük a drukkerek is dicséretet érdemelnek.