Korlátok között

Papp Attila édesanyja azért nem hiszi el, hogy a fia halántéki koponyája úgy tört be – a jobb szemöldökénél egy kisebb csontdarab le is vált – hogy ráesett az első emeleti franciaerkély vaskorlátjára, mert az általa megkérdezett orvosok azt mondták neki: ilyen sérüléssel nem rohan az ember több száz métert.

Az asszony erre alapozva nem hajlandó tágítani attól, hogy valamelyik üldöző "túlpörögte" – egy rendőr ismerőse fogalmazott neki így, állítja! – az akciót. Szerinte utolérésekor fejbe rúgták a fiát.

A Rózsahegy utcai lakásba behatoló két kommandós az eseményt követő jelentésében, majd a nyomozó ügyészek előtt kétszer is apró részletekbe menő vallomást tett.

Állítják: Papp a második és az első szint között egy emeletet zuhant, fejjel ráesve az említett rúdra. Ekkor vagy a földet érés során sérülhetett meg végzetesen.

Az bizonyos, hogy a rendőrautóban ülve még érthető válaszokat adott. Később vizet kért és kapott. Miután arról panaszkodott, hogy egyre rosszabbul érzi magát, a rendőrök mentőt hívtak hozzá, ám amikor a kocsi megérkezett, dühroham fogta el, s csak nehezen tudták hordágyra tenni.

Következő lépésként – értesültünk szerdán –, valószínűleg kivizsgáltatják, köze lehetett-e az események idején kábítószer hatása alatt állt férfi halálához annak a több adagnyi nyugtatóinjekciónak, amit a mentőautóban adta be neki, mert artikulátlanul üvöltözött, rugdosott, és összebilincselve is le akart szállni a hordágyról.

Merjük remélni, mindenki abban érdekelt, hogy kiderüljön az igazság.