Törődjünk bajainkkal!

A ritka betegségek lehetnek különlegesek, meghökkentőek, rendelkezhetnek nem mindennapi külső tünetekkel. A közvélemény általában ezekre fordít nagyobb figyelmet, hiszen látványosak, s ez az, ami szenzációt, s ezzel nagyobb nézettséget vagy olvasottságot hoz. Azonban ha valaki külsőre makk egészséges, egyszerűen csak bármikor súlyosbodhat az állapota, az senkit nem érdekel, sőt, maga a beteg is hajlamos félválról venni panaszait.
Mit kezdjünk azokkal a ritka nyavalyáinkkal, amelyek látszólag nem annyira feltünőek? Egyáltalán, mi számít ritkának? „Az Európai Unióban azt tekintik ritka betegségnek, mely 10 ezer emberből csupán ötöt érint.” – olvasható az interneten. Vagyis a tévhittel ellentétben nem kell meghökkentőnek lennie, nem feltétlenül nő három lába és öt feje a rikta kóroktól szenvedőknek.

Lehet, hogy a tünetek elsőre mindennaposnak, jelentéktelennek tűnnek, de nem szabad csupán legyinteni a problémára. Igenis ki kell vizsgáltatni. Ha bajunk tényleg nem megszokott, a gyógyászok valószínüleg egyik szakrendelőből a másikba küldenek majd minket, s hiába bennük van minden bizodalmunk, mégis egytől-egyig értetlenül néznek majd.
S ha nyavalyánkkal már tényleg minden lehetséges helyet végigjártunk, tűnjön a dolog bármilyen jelentéktelennek, s rendelkezzünk bármilyen tünetekkel, a problémát ne bagatellizáljuk el: igenis keressük fel a Ritka Betegségek Tanszékét a debreceni klinikán. Végső megnyugvást pedig csakis akkor érezzünk, ha problémánkra valaki magyarázatot, és nem utolsó sorban gyógyírt talált.

 Kovács Dóra

[email protected]