Az ékszerkészítés bűvöletében él a fiatal lány

Tiszagyulaháza - Ágotának nemhogy a napjai, de a hetei is pontos menetrend szerint zajlanak; pihenésre most még nincs igénye.

Világvége. Vagy legalábbis Hajdú-Bihar legszéle, ahol egyik oldalon a Tisza, másikon a szabolcsi megyehatár, a többi részen pedig az apró településekkel ritkásan behintett puszta határolja az egyébként maga is alig 750 lelket számláló falucskát, Tiszagyulaházát. A tapasztalataiból kiindulva akár joggal gondolhatná az ember, hogy innen csak elvágyhat a jövőt kereső fiatal. Ám nem így Megyesi Ágota Csilla.

Dolgozik, tanít, táncol

Miért lenne hátrány számomra Tiszagyulaházán élni?"

Így kérdezett vissza, majd a válaszát hallgatva egyértelmű a kétkedése. – Gépkocsival tíz perc az autópálya, három nagyváros, Debrecen, Miskolc és Nyíregyháza is közel van, a munkahely, gondolok itt elsősorban Tiszaújvárosra, szinte idelátszik, a falu pedig kedves, jó lakóhely.

– A debreceni agráregyetemen az első szak elvégzése után egy mezőgazdasági szaktanácsadó irodában találtam munkát. Hét közben ott dolgozom, no meg tanítok a polgári gimnázium esti iskolájában. Hétvégén egyetemre járok, mert úgy érzem, szükségem van a több lábon állásra, vasárnap pedig néptáncolok, immár 15 éve. Mindehhez erőt, feltöltődést ad az ékszerkészítés. Ezt leginkább éjszaka végzem. Mindemellett talán a futás, a mozgás, a kirándulás hiányzik leginkább az életemből, sajnos ez már tényleg nem fér bele a napomba – sorolja lendületesen tevékenységeit Ágota, aki mindezek közül különleges hobbijáról, az ékszerkészítésről beszél legszívesebben.

Ez a hobbija

– Az első ékszereket magamnak készítettem: melyik lány ne szeretné, ha olyan fülbevalója, nyaklánca, karkötője lenne, amilyen senki másnak nincs? Megmondom őszintén, a legelső kézimunkám gondolatban fülbevalónak indult, de végül kulcstartó lett belőle. Az ok egyszerű: ehhez kaptam alapanyagot. A keretet ugyanis én szerzem be, az ékszer lényegét, a különböző színösszeállítású és alakzatú díszítést én találom ki, és én készítem bele.

– Először magamnak és néptáncos társaimnak alkottam ékszereket, majd az ismerősöktől is jött megrendelés, sőt a településünk különböző eseményeire is készítek – Tiszagyulaházára jellemző mintákkal – kulcstartókat, ékszereket. Rengeteg örömet ad az alkotás, belső igény számomra. Mindig hajt a vágy, hogy valami újat találjak ki, és azt készítsem el. A kitűzött célt pedig mindig elérem. Igyekszem eleget tenni mások kívánságainak. Azt pedig, ha valahol szembejön velem egy ékszerem, kimondhatatlan örömmel tölt el. Mi lesz később, ha már családom, gyermekeim lesznek? Le kell-e mondani valamiről? Nem tudom. Majd hozza az adott helyzet.

HBN–KZS