„A magyar ember szereti a lecsót, mert olcsó, tartalmas, jóízű, és laktató”

Esztár - Benke László, a többszörös világbajnok és mesterszakács nagyon szeret Esztárba látogatni.

A mesterszakács immár hetedik éve vesz részt az esztári lecsófesztiválon.

Szívesen tesz eleget a meghívásoknak. Igaz, egy évet kihagyott, a sevillai világkiállításon vett részt mint séf, abban az időben, mikor a határszéli kis faluba hívták lecsózni, lecsót zsűrizni. Úgy jön ide, mintha hazajönne. Szeretik, ismerik az emberek, ez egy jóleső érzés elmondása szerint. Elárulta nekünk, hogy szerinte milyen ételekkel lehet az embereket lenyűgözni.

– Ha a drága jó magyar embert nem lehet békességben, szeretetben összehozni, csak enni-innivalón keresztül, akkor ezt kell csinálni. Nem a legdrágább ételekre kell gondolni, hanem az egyszerű, magyaros ételekkel kell összehozni az embert a fehér asztal mellé.

Hiszem és vallom, hogy a fehér asztal mindig a béke szigete, ahol népek, nemzetek sorsa dől el, de a miénk is.”

Egy kisebb összegzést is hallhattunk tőle az idei lecsófesztiválról.

Hagyomány, aprítás

– Többen voltak a tavalyinál, úgyhogy a lecsó el is fogyott. Alapanyagként 7 mázsa paprikát, 3 mázsa hagymát, 3 mázsa paradicsomot, 1 mázsa szalonnát, egyéb kellékeket, fűszereket, közel száz kilo­gramm kolbászt és 50 kilo­gramm rizst használtak fel az ízletes ételhez. Nagyon fontosnak tartom, hogyan van összevágva a lecsónak való. Nem rajongok a kockára, karikára vágott paprikáért, hanem a cikkekre aprított paprikát tartom jónak, a paradicsom legyen kockára vágva, hogy ne pördüljön fel a héja, ne ússzon 4-szer 100-at a zsírban, enyhén csípős legyen és szép színű. Őseink azt mondták: „színe olyan legyen, mint felbőszült bikának vére” – tűzpiros, tűzforró, enyhén csípős, sűrű és tartalmas.

Ez a „szögény” ember eledele volt, lehet bele tenni rizst, tarhonyát, „kolompírt”, ízlés és mennyiség kérdése. Én így szeretem a lecsót. Bárhol vagyok a világban, lecsót mindig készítek, figyelve arra, hogy melyik nemzetnél mi a tradíció, a hagyomány. A magyar ember szereti a lecsót, mert olcsó, tartalmas, jóízű, és laktató. Olyan fűszert, ami nem illik bele, ne tegyünk bele, mert csak elrontja. A mesterszakács mindennapjaiba is betekintést nyerhettünk, de megtudhattuk, hogy számára a hagyományőrzés nagyon fontos.

– Hétköznapokon forgatások, műsoraim vannak, rendezvényekre járok, nyugdíjas klubba, gyerekekhez, hogy a szakmát megszerettessem velük. Ne nyűgnek vegyék, hanem élvezzék azt, amit csinálnak. Legyen sikerélményük, mert ez nagyon fontos. Egy pár főzési praktikát az esztári fesztiválon is elárultam, erről is beszélgettünk. Én szeretem a hagyományos ételeket, a hagyományok őrzését. Egy fontos dolgot mondanék a következő mondásommal:

Az a nép, amely nem ápolja a múltját, nem érdemli meg a jövőjét.”

– fejezte be a beszélgetést Benke László mesterszakács.

- Nagyné Kelemen Mónika -

[related-post post_id="3962499"]